Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Szászi Zoltán: Ady-oltár(-szerű) (vers)
4 Szászi Zoltán mint az Isten fia fogadta mint törlik hajukkal le lábáról Várad Pest Párizs porát fülledtnek hitt éjszakákon törte poharát csorba mosolyú ringyóhad és el van temetve egy gyermeke is a zsidó temetőben és a falu is ott van ahol neve a falu vagy hogy van ez és ő is el van temetve és ott járnak el mellette az autók az íródelegációk a túrázók a meg az áhítattal jövők mégis mégis harangszó csattog azon a vármegyeházon a kávéházon ott nem oda nem is járnak csak múzeum sárga újságokkal motozó idegenvezetővel macskaköves kis terasszal honnan villamosra látsz mi elvisz Olasziba ott az a zsidó temető azzal a kis sírral ha megvan még s ha nincs meg már akkor is bele és kiírva ott van az vesztesek vigyázzatok őrzők járnak a strázsán valahol épül egy oltár dísze olyan szép férfiarc lesz mint az övé látva belesimulni Ért az Óceánba hogy lesz a tiszta vízből sárga szürke olajtól szivárványos szélű s a háza faláról csörgő hóié az óceánban pillepalackokkal mint is találkozik beleszánt egy tankhajó
