Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - ARC - Németh Zoltán: A szlovákiai magyar irodalomtudomány önreprezentációs lehetőségei (tanulmány Alabán Ferencről)
74 Németh Zoltán Kocúr Lászlónál, a többek között Mécs Lászlóval is foglalkozó Bárczi Zsófiánál,10 valamint a FVóúűih-nemzedékről monográfiát író Ardamica Zoránnál11 figyelhetünk fel a turczeli modell jelenlétére, modernizálására, újraértelmezésére. A szlovákiai magyar irodalomban 2000 táján megjelenő irodalomtudománynyal foglalkozó új nemzedék ebből a szempontból döntő áttörést hozott. Az 1989 előtti generációkból szinte csak a stílus- és fordításelmélettel foglalkozó Zeman László,12 a 2000 előtti nemzedékből a Cholnoky Viktor-, Mészöly Miklós-, Ottlik Géza-, Bodor Ádám-tanulmányt író N. Tóth Anikó13 emelhető ki. A 2000 táján jelentkező nemzedék számára az irodalomtudomány tágas játéktér, amelynek a szlovákiai magyar irodalom témája csak egyetlen - bár sok esetben rendkívül fontos - szelete. Csehy Zoltán antikvitással és a humanizmus irodalmával foglalkozó kötetei,14 Benyovszky Krisztián krimi- és Móricz-tanulmányai,15 Polgár Anikó fordítás- elméleti írásai, H. Nagy Péter populáris alkotásokat tárgyaló kötetei,16 Sánta Szilárd sei—fi—, Keserű József,17 Веке Zsolt18 és Vida Gergely19 20. századi magyar irodalmat tárgyaló tanulmányai említhetők példaként. Az idén hatvanéves Alabán Ferencet munkássága azoknak a szlovákiai magyar irodalomtudósoknak a csoportjába sorolja, akik szinte egész irodalmi tevékenységüket a szlovákiai magyar irodalom vizsgálatának szentelték. Már a nyolcvanas években egymás után jelentek meg kritikái Koncsol László, Bábi Tibor, Vajkai Miklós, Duba Gyula köteteiről, a Folytatás és változás (1984), valamint az Irodalom- közeiben (1992) című könyvei után pedig Két költő nyomában (1995) cím alatt jelentette meg Tőzsér Árpád és Cselényi László költészetét tárgyaló kötetét. Bár Alabán Ferenc munkásságában is találunk olyan elemeket, amelyek a szlovákiai magyar irodalom témája mellett fontos tényezők - például a kompara- tisztika, a műfordítás vagy a régi magyar irodalom területén —, számára a szlovákiai magyar irodalom vizsgálata központi téma, döntő jelentőségű kutatási terület. Interpretáció és integráció (2002) című kötetében például a Ďurišin-féle modellt alkalmazza, annak grafikai sémájában összesíti a kisebbségi irodalmak jelentésének kontextusait.20 Az identitás és az irodalmi érték kontextusai (2009) címet viselő kötetben pedig a „kettős kötődés”, az egyetemes és regionális tájékozódás elméleti belátásait tágítja általános modellé az identitás függvényében.21 Alabán Ferenc munkásságában kulcsszerepet kap a kontextus és az identitás szerepe, mint a kisebbségi irodalmak vizsgálatának kiindulópontja. E két kulcsszó22 mentén indulva tanulmányaiban a kisebbségi irodalmak, esetünkben a szlovákiai magyar irodalom sajátosságainak értelmezésére vállalkozik, pontosabban a nemzetiségi irodalmak szövegeit an bloc kultúraközi viszonyok mentén elemzi, és egy széles perspektívában elhelyezve a sajátos vonásokat, jellegzetességeket vizsgálja. Bár magam is a kontextus és az identitáskérdések kiemelt szerepe felől közeledem irodalmi alkotásokhoz, nem állíthatom, hogy a kisebbségi irodalmak szövegeire hasonlóképpen alkalmaznám az említett kategóriákat, mint ahogy azt Alabán Ferenc teszi tanulmányaiban - és ezzel szerencsére rögtön a termékeny vita pozíciójában találhatom magam.
