Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - SZOMSZÉDSÁG - Alabán Ferenc: A hungarológia irányai (tanulmány)
A hungarológia irányai 61 rozó jegy és az egyénítő sajátosságok kisebbségi közegben erősítik egymást az identitáskeresés és a kisebbségi létértclmezés, valamint az önismeret tisztázásában. Ezek a különlegességek fontos egyedi és utánozhatatlan részeivé válhatnak/válnak a művészi (esztétikai) kifejezés szintjén és annak hatásértékében. A tanulmánykötet négy nagyobb fejezetében (Identitáskonstrukciók; A nyelv mint szimbólum; Történelmi léthelyzetek; Az irodalom eszköztára) feltárt anyag arról tanúskodik, hogy a Kárpát-medencében a magyarság jelenünkben az anyaországon kívül hét országban létezik mint nemzeti kisebbség. A Magyarországgal szomszédos országokban élő nemzeti kisebbségekről van szó, amelyekben az évtizedek során nagyrészt a magyar nemzeti kisebbség tervszerű felszámolása, pontosabban „homogenitásának megszüntetése” kapott hangsúlyt. A fokozatosan kialakuló új történelmi helyzetben a diktatúrát felváltotta a demokrácia, de a társadalmi-politikai rendszerváltás és az Európai Unió létrejötte közel sem oldotta meg a szétszórt magyarság (nemzeti) gondjait. Ezért hangsúlyozza a kötet Előszava, hogy a „korszerű nemzeti önismeretnek tehát a magyarság minden részére ki kell terjednie”. Ennek egyik fontos állomása a többszöri mellőzés és gyakori kirekesztés után, hogy 1990-ben az anyaországban állami és akadémiai szintre emelkedett a határon túli magyarsággal való következetesebb törődés, melynek következtében fokozatosan csökken az „állami identitások kultusza” és fokozatosan felerősödnek a regionális és etnikai-nemzeti identitás különböző formái. A fokozatosan európaivá váló magyarság értékét a sajátosságai jelenthetik, amelyeket „úgy kell megfogalmazni, hogy a magyar értékek az európai összefüggésekben is megmutatkozzanak. Önmagunkat az új idő kihívásaira adott korszerű válaszok révén is meg kell őriznünk, de jövőnk alapja a megőrzés és változás termékeny egysége lehet”.7 A változás színtere az utóbbi években több szempontból is megmutatkozik. Bár az anyanyelv determináns tényező a kisebbségi magyarság nemzeti identitásának szempontjából, az ún. „nyelvi szétfejlődés” tényként kezelendő, ami azonban közel sem olyan veszélyes, mint a nyelvi leépülés, a nyelvi rendszer felszámolódása vagy a „nyelvi funkcionális térvesztés”. Jogos megállapításoknak és elvárásoknak számítanak az alábbi kitételek a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatának színterén:- a nemzetiségi kisebbségek anyanyelve és annak használata az európai jogrend szerint legyen biztosítva;- a magyar nyelvi ún. „szétfejlődés” a Kárpát-medencében jelenünkben hét országban változó szinten mutatkozik meg;- a határon túli magyar közösségek „sajátos szavai” természetes jelenségek;- a bilingvizmus ténye az, hogy különböző nyelvi hatásokat fogad be a magyar nyelv;- a cél nem lehet a kölcsönszavak kiirtása, hanem a meglévő „közmagyar megfelelőik” elterjesztése.
