Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - SZOMSZÉDSÁG - Alabán Ferenc: A hungarológia irányai (tanulmány)
56 Л labán Ferenc bejárt társadalomnak, mint nyelvnek és mint sajátos civilizációnak a kutatását, az e területekre vonatkozó tudományos ismeretek oktatását és megismertetését jelenti külföldön”1. Az ebben az értelemben használt hungarológia a külföldi hungarológiai oktatás és kutatás szerepkörét hangsúlyozza, amely néhány évvel később a budapesti művelődési tárca feladatkörébe is bekerült. Ennélfogva a 20. század hetvenes és nyolcvanas éveiben kidolgozott koncepciók - értelemszerűen - elsősorban a gyakorlati célzatú fogalom-meghatározást tartották fontosnak, mely szerint „a hungarológia olyan tudományos alapokra épülő komplex tevékenység, multidiszciplináris együttes, tantárgy, amely a magyarságra, annak anyagi-szellemi kultúrájára, természeti és társadalmi körülményeire, illetve ezek történelmére és jelenére vonatkozó tudományos szakismereteket ölel fel”.2 E megközelítés szellemében és eredményeként a hungarológia oktatásával és kutatásával foglalkozó szervezeti és intézményrendszer már az előzőekben létrejött, mint például a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, a Magyar Lektori Központ, a Nemzetközi Előkészítő Intézet. A fejlődéssel párhuzamosan a hungarológia fogalma és a külföldi kapcsolatok is jelentősen kiszélesedtek, s mindez természetszerűen vetette fel a további fejlesztési koncepciók újabb irányultságát és igényét. 2000-től számítva, elsősorban a Nemzetközi Hungarológiai Központ által Hungarológia az ezredfordulón címmel rendezett vendégoktatói konferencia hatására is nyilvánvalóvá vált a felismerés: a hungarológia művelése nem csupán „magyar belügy”, és hogy a külföldön élő magyar és nem magyar származású, magyar és nem magyar anyanyelvű hungarológusok olyan nézőpontokkal gazdagítják a magyarságtudományt, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy ez a szakterület nemzetközi rangját megőrizze, és a tudományos életben jelen legyen. Ezután a hungarológia továbbfejlesztésének több koncepciója is napvilágot látott, melyeknek szerzői között tanárokat, minisztériumi embereket, tudományos kutatókat is találunk. Lényegi meghatározók - értelmezési lehetőségek Alapjában a hungarológia fogalmának jelenünkben kétféle értelmezése létezik, s a két fő csoportot legföljebb kiegészítik a további felvetett szempontok. Az egyik irány önálló tudományszakként értelmezi a magyarságtudományt, s ennélfogva igyekszik definiálni saját kutatási tárgyát, alkalmazott módszereit és eljárásait, a másik elgondolás viszont gyűjtőfogalomnak, interdiszciplináris feladatköröket egycsitő tudományos tevékenységnek tartja a hungarológiát:
