Irodalmi Szemle, 2011

2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben II. (napló)

Feljegyzések elmenőben 2.

33

poztam is, a derű és a remény érzete éledt meg bennem. Közben söröztem is egy keveset, ami nyilvánvaló, hogy némileg hozzájárult a délelőtti napozás hangulatához, emelkedettebb megéléséhez. Akár lassú felépülésem előremozdulásának a jele is lehetne az így kirajzolódó kép.

Május /., péntek. Csodálatos örvösgalambpár nászrepülésében gyönyörködtem a májusi napsütésben. Szeretem ezeket a szép madarakat, s szeretek rájuk vadászni is. Nagyon éberek, óvatosak, s bizony elég nehezen lehet közülük egyet- egyet puskavégre kapni. De megéri rájuk pazarolni az időt, mert a vadászat élményén és szépségén túl, remek a húsuk is! Az örvösgalamb-leves pedig egészen különleges csemege, főleg, ha friss, kertből való, otthoni zöldséggel készíthetem.

Különben tegnap óta ismét gondjaim vannak. Valamit elrontottam itt Evu- séknál étel és ital tekintetében. Ma reggel óta kemény diétára fogtam magamat, mert holnap délelőtt legalább 200 kilométert kell vezetnem Veresegyháztól Buzitáig - vagyis hazáig. Milyen furcsa leírni azt, hogy „hazáig”, mert a hazáig korábban mindig Búcsot jelentette, ám a mai realitás, hogy az az otthon - a búcsi - már csak amolyan illúzió. Van, még sincsen - betemette az idő és a távolságok.

Május 3., vasárnap. Délelőtt babot ültettem, mert sikerült vennem igazi „nemes” tarkababot. Kapáltam is egy keveset, főleg a szél által megtépázott paprikákat próbáltam megtámogatni, hogy egy kicsit magukhoz térjenek. Este pedig öntöztem, mert megint a sivatagosodás veszélye fenyeget. Egy ilyen „anyák napi” májusi vasárnapra ennyi elég is lehet. Igaz, azt még majdnem kifelejtettem, hogy kora reggel a napot permetezéssel kezdtem, a szélcsend miatt, meg hogy a keletkező betegségeket megelőzzem. Egyébként cseresznye és meggy szépen mutatkozik, kisorolt a sárgarépa és a hónapos retek, megéledt néhány saláta- és karalábépalánta, s a bab is kikelt, meg az uborka, amelyet jó tíz nappal ezelőtt ültettem. Csak a krumpli lustálkodik - nincs elég nedvesség és meleg számára a földben.

Más, és aggodalomra is okot adó fejlemény, hogy nagyon rosszul megy az írás, időnként elakad a toll, nem akarnak egymáshoz igazodni a betűk. De ezt már korábban is tapasztaltam, s azt is, hogy semmit sem tehetek ellene. Azt hiszem, ez is együtt jár az öregséggel, és a leépülés lassú (?) folyamatának a része. Megélni, nyomon követni s leírni meddig lesz erőm? A kérdés meddő és egyben értelmetlen is - nincs rá válasz. Nincs szükség a válaszra!

Május 4., hétfő. Folytattam a kerti munkát, mert a kerti munka ideje a május. A még tar részeket lepermeteztem totális gyomirtóval, hogy kíméljem a kapát. Meg persze, magamat is. Délután babot, palántákat és hagymát tettem a földbe. Közben - pihenésként - Radnóti Naplóját olvastam. Azt hiszem, Radnóti se szerette valami nagyon Babitsot. Németh Lászlóval szemben is voltak fönntartásai, valami Tanú-beli írás okán, s úgy találta, hogy Németh vélekedése olyan, amilyen, mert „valaki” nem volt „mélymagyar”. Szóval, megint egy adalék a folyamatos perpatvarkodáshoz. (Radnótinak is - akárcsak Babitsnak Adyval szemben - „hányingere” támadt.)