Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Szöllősi Mátyás: Állapotok (versek egy ciklusból)
SZÖLLŐSI MÁTYÁS Állapotok (23.) SUSPICIO1 A hűvösség szinte tapintható a helyen, ahol, úgy hiszem, vagyok. A kartonfal átenged a szemközti lakásból egy kivehetetlen mondatot. És ismétlődik és nem áll el a beszéd. Hallgatva: foszlány. Nem törődve: nesz. A fogcsikorgatás sem csillapítja azt, mikor egy lecsiszolt üveglap megsebez. Valakik motyoghatnak odaát; kimért szünetek közt váltott beszéd. Csupán az indulat szivárog át a kartonon, az érthetetlenségig fokozva le két ember szégyenét. Hallom, a két tónus egymással disszonáns. Pár másodpercnyi csönd. Egy csattanás. (24.) INFIRMITAS2 Kinyitják az ajtót és te betódulsz, akár egy sereg, megállíthatatlanul. Látom a sótlan, indulatot, erőt nélkülöző terem eddigi hiábavaló, kimért és egyenletes lüktetését, ahogy feloldódik jöttödre és átszellemül, akár az arc, a test minden nagy megrázkódtatás után. Lehetnél olyan, akár a korábbiak. A hallgatás azonban figyelemmé
