Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Szalay Zoltán: L. második élete (novella)
L. második élete 21 szaadja nekem a halálomat. Mert ha nem teszi meg, én magam török az életére. S igazából ez utóbbi lehetőség sokkal inkább lázba hozott. A fővárosban nagy volt a felfordulás, s hamarosan megtudtam, épp Őmiatta: mások is szerettek volna végezni Vele. A perverz főpapok különösen megörültek, mikor jelentkeztem náluk: egy halott ember ölné meg az örök élet hírnökét?, kérdezték vihogva. S én velük vihogtam, tudva, hogy a szolgájuk leszek, a játékszerük, egy utolsó, porban csúszó kutya. S nem tévedtem. Egy nyomorék felügyelete alá osztottak be, a legalantasabb munkákra, moslékot zabáltattak velem, s amikor valamelyik főember véletlenül elém került, undorral jegyezte meg: te lennél hát a feltámadott? Nem sokkal később épp a latrinákat tisztítottam a főpapi palotában, amikor egy riadt szolga rontott rám, és elhebegte, hogy most feszítették Őt keresztre. Néztem rá egy percig, talán tovább is, aztán felnyüszítettem, és a fogaimmal véresre ha- rapdáltam a karomat. Elém gördült megint a mozdíthatatlannak tűnő kőszikla, amelyről sosem tudhattam, elhengeríti-e előlem valaki valaha. Párizs-Texas II
