Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Cselényi László: A képzelet aritmiái, avagy aki e verseket mind ellenírta - Középkor?; Doleo ergo sum; A temetők; Epitáfium; Vámszedők (versek)
Csclényi László versei 13 ó az én sebzett számon nem tud kijönni immár a virág szó fekete zászló fekete z ász ló f eke te zászló fekete zászló középkor szerzetesek voltunk mindannyian húsfoszlányok parányi csontok leszünk mindannyian elmebajos férgek leszünk mindannyian bibircsókos vénasszonyok leszünk mindannyian (Az 50 60-as évek fordulója) Doleo ergo sum Ahogy érik napról napra a gonddal feltöltődik az ember fájdalommal Ugrabugrál hisz még a teste ép s egymás után fedezi föl a májat az epét A gyomrot és a beleket a tüdőt a szívet a romló szemet a szigoré agytekervényeket Zabái iszik és ámítja magát noha feje fölött komor had áll Mit is vétettünk napról napra hogy miként a hold sarlója létünk egyre fogy S fogy a bizalmunk önhitünk örök öröknek vélt egészsége fölött Lélegzetként fut a szobánk falán Páciensét szemlézi a halál * * * Kezdetben volt a kaja a pia A végén jött az onkológia (1963, befejezve 2010-ben) A temetők Kertünk mögött a nagy fák alatt alattomos hadak vén temetők lihegnek Mögöttük Grand Canyon-sebek németalföldi mesterek képzelhették ilyennek
