Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - SZEMLE - Juhász Katalin: Zsír (Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról)
Szemle t Zsír Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmasságáról című kötetéről Minden hájjal megkent szöveg ez. Parti Nagy Lajos, a magyar nyelv nagy bűvésze ismét el szándékozik kápráztatni minket, és tudja, hogy ehhez megvan az eszköztára. Mi is tudjuk. Olyan jól ismerjük már egymást, hogy előfordulhat, a kötet közepére kicsit meg is unjuk egymást. De ne szaladjunk előre, vázoljuk az alaphelyzetet. Egy porfészekben vagyunk, a beszédes nevű Tömpemizséren, lepra egy helyen, ahová alig jut el valamicske a világot mozgató erőkből. A kultúrházba testes természetgyógyász-celeb érkezik, aki el akar adni egy zsírégető csodaszert a jónépnek. Ezt a kupecbeszédet olvashatjuk monológ fonnájában, tizennyolc fejezetben Az étkezés ártalmasságáról című kötetben. A cím egyértelműen Csehov művére utal (A dohányzás ártalmasságáról), de monodrámaként is értékelhető, hiszen lassacskán kirajzolódik a beszélő múltja, jelene, társadalmi háttere, kirajzolódnak emberi viszonyai, apró tragédiái. De csak valamelyest, mellékesen, elkenve és zárójelben. A Parti Nagy Lajos által kreált, szándékosan félrestilizált, „bunkó- entellektüel” nyelv ugyanis veszett tempóban, öngerjesztő hévvel buzog, elsüllyesztve a szüzsét. A vizsgálódás tárgya tehát ez a hatalmas húshegy, a zsírégető csodaszerárus, aki mintegy megtestesíti mindazt, ami ellen harcra buzdítja a publikumot, és - mint kiderül - igencsak önsanyargató módon illusztrálja a szer mesés hatását. A szezon első felében fölfűzik, a másodikban leadja. Jelenleg morbidobez szakaszban van, és választékos nyelven, válogatott bölcsességekkel igyekszik hatni a nagyérdeműre. „Sajnos, ezúton szeretném leszögezni, hogy mindenki túlsúlyos. Ami nem vicc, bármennyire is ad absurdum. Ebbe a problémába, kérem tisztelettel, még hálni se jár a vicc. A túlsúlyos embertársat csak a hülyék és a gyomorbajosok képzelik a kabaréba. Amit ő érez, az, kérem, a tele bőrzsák szomorúsága. A hájba dermedt fecskéé az égen. Az obezitás sokágú és magányos kereszt, magányosabb, mint a nemiség, ha szabad magamat kifejeznem, legalábbis a valódi, a nekikeseredett, halálosan büntu- datos kényszerevésnek nem kell tanú, és nem kell tettestárs, kérném tisztelettel” (62.). „Ahhoz, hogy önök fél kiló zsírtól megszabaduljanak, hajszálra 54 kilométert kéne gyalogolniuk. Tíz kiló emberi zsír, egy semmi kis bödön, az egy gyalogos kirándulás, kérem tisztelettel, Berlinig, egyhuzamban. Ráadásul Ausztria felé, hölgyeim és uraim, és nincs megállás, nincs bécsi szelet, almás rétes, májsajt, nincs semmi. Csak a kígyóid menekülés van a szegény bőrünkből élethossziglan. Illetve volt, mielőtt a méregtelenítés ősanyjával, az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíróval nem találkoztam, és az én
