Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Soltész Márton: Irodalomtörténet mint egyetemi segédkönyv? (tanulmány)
Irodalomtörténet mint egyetemi segédkönyv? 67 Záró megjegyzések Mind a felsőoktatás, mind a szakma szempontjai szerint értékes és hasznos munkát nyújt át a szerzői munkaközösség a Magyar irodalom cimű kézikönyvvel. A magam részéről még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a könyvet és kulturális lapokat, folyóiratokat olvasó, kulturális műsorokat néző, színház- és múzeumlátogató családok némelyikénél ez a kötet a hasznos lexikonok mellé kerül. Fenti megjegyzéseimmel nem a vállalkozás nagyságát, az elkészült munka színvonalát kívántam vitatni, épp ellenkezőleg: egy esetleges új kiadáshoz szerettem volna hozzájárulni. Emellett - vitázó bekezdéseimmel, itt-ott kitett hiányjeleimmel - arra is föl szerettem volna hívni a figyelmet, hogy komplexebb lett volna a kép, kiegyensúlyozottabbak lettek volna az egyes - főként a modem irodalmi - fejezetek, ha az adott időszak irodalomtörténetét jegyző szerző ismereteit egy vagy két - a területen járatos - szakember tanácsokkal, szakirodalommal, eltérő nézőpontokkal gazdagította volna. Irodalomtörténet mint egyetemi segédkönyv? - tettem fel a kérdést írásom elején. Talán sikerült rámutatnom, hogy - lényegüket tekintve - miért összeférhetetlenek ezek a szövegtípusok; arra tehát, hogy az irodalmár és a nyelv művészetével még csupán ismerkedő fiatal az irodalomhoz vezető egyetlen úton, a nyelv útján máshol jár; megszüntethetetlen, áthidalhatatlan a kettejük közti távolság. A Magyar irodalom az irodalomról való beszédnek egy lehetséges módját exponálja, s elsősorban nem azért hasznos kézikönyv, mert nyelvi módszere föltétlenül követendő és közvetlenül alkalmazható, hanem azért, mert a vele való találkozás tanulságos. Ez a tudósok által írt könyv érezhetően törekedett arra, hogy megkönnyítse annak a nyelvi-gondolati erőfeszítésnek a befogadását, amelyet napjaink irodalomtudománya fejt ki. A könyv - diákok számára is — olvasható, így a nyelvi távolság, a szerző és az olvasó közti nyelvi idegenség fölmérhető, az ezekből származó tanulság pedig levonható. Ebből következően - ha töredékesen is, de - mégis megvalósult irodalomtörténet és egyetemi segédkönyv hasznos együttállása. (Magyar irodalom. Szerk.: Gintli Tibor. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2010.) JEGYZETEK 1 Németh Zoltán: Az irodalomtörténet mint mozaik. Gondolatok a Magyar irodalom című irodalomtörténet 1945 utáni fejezeteiről. Tiszatáj, 2011. 7. sz., 83. 2 Az Előszó ezt így magyarázza: „A három részre bontott irodalomjegyzék nem törekszik átfogó képet nyújtani a tárgyalt korszak tudományos recepciójáról, kizárólag a szövegbeli hivatkozások föloldására szorítkozik” (18.). Kérdés, hogy fér össze ez a következő kijelentéssel: „...kötetünk potenciális olvasóit részben az egyetemi hallgatókban látjuk”? Hiszen az egyetemi hallgatóknak a vizsgára való fölkészüléshez, a szemináriumi dolgozat vagy szakdolgozat megírásához elsősorban - gondosan válogatott - szakirodalomra van szükségük... 3 T. Szabó Levente: Mikszáth, a kételkedő modern. Történelmi és társadalmi reprezentációk Mikszáth Kálmán prózapoétikájában. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2007. 4 Benyovszky Krisztián: Egy közép-európai kozmopolita szakácskönyv. Emma asszony és a Hét
