Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - ARC - Duba Gyula: Még egyszer A kormányzó könyvtáráról (tanulmány Szalay Zoltánról)
DUBA GYULA Még egyszer A kormányzó könyvtáráról* 1 Szalay Zoltánnal foglalkozva korábban, első könyveire — Nyelvjárás; Ártatlanok - helyeztem a hangsúlyt, A kormányzó könyvtárát csak érintettem. Munkáival kapcsolatos benyomásomat, élményemet így fogalmaztam meg: „Mintha új irodalmi életérzés születne.” Arra gondoltam, hogy Szalay valóságszemlélete és nyelvezte sajátosan új formakultúrát teremt, mely mögött egyben alapos elméleti felkészültség áll. Aztán A kormányzó könyvtárát még egyszer elolvastam. Csanda Gábornak a kötetet bemutató esszéje késztetett rá, amely az Irodalmi Szemle idei 7. számában jelent meg: elemzései meggyőztek, hogy a Szalay-portré továbbgondolásra érdemes. Csanda beleéléssel olvasta a sajátos írásokat, meglátásai hitelesek. Olyan értelemben vélem hasznosnak - és szükségesnek - ezt, hogy az általa vázoltak időszerű tanulságokkal bővüljenek. Szalay könnyed nyelverővel és gazdag képzelettel bíró, „mesélőkedvű” alkotó, novelláiban nem bölcselkedik, magvas fejtegetésekbe nem bocsátkozik, távol áll tőle a szellemes okoskodás. Történeteket mond el, tényekre épülő eseteket, máskor ötletből születő vázlatokat, sajátos „valóságképeket”, mesélve érzékeltet. Időnként olyan benyomást kelt, mintha ösztönösen írna. S a kérdés éppen az, hogy elbeszélő ösztönének milyen a természete, beszélőkedvének mi a lényege? Korábbi írásomban tájékozódási támpontként Borgest említettem. Az argentin író alkotói módszere segítségünkre lehet: „a borgesi, a fantasztikus látomások késztetésére, csábító, egzotikus szuggesztiójára” gondolok. Szalay Vaktérkép című írása - „tárca jellegű rövid epizóď’-nak minősíti Csanda - tipikus borgesi kompozíció. A rejtélyes Észak- Pandémia, két egyetemi tanár tudományos közegben, nevük képzeletbeli, találkozásuk és párbeszédük fantázia szülte, a történet tárgyi világa esetleges, mégsem komolytalan. Valamiféle - kimondatlan - mélységet sejtünk mögötte, meghatározatlan drámai tartalmat. Olyan rejtélyt, amelyet érzünk, de fogalmilag nem tudunk meghatározni. Nincs formája, sem tudatosult értelme, csak valamiféle belső szépsége és komolysága. Mintha spirituális „anyag” lenne, érzéki tartomány, a képzelet és nyelverő gazdag belvilága. Mintha a dolgok, a szavak és a fogalmak rejtélyes önereje lenne. Amelyet a tudományos tények és hipotézisek benső értelme leng körül, valamiféle nyugtalanító transzcendencia. 2 A Kárhozatvázlatok cimű fejezet öt írást tartalmaz. A cím a munkák jellegére utal, minősíti azokat. Sejteti szándékukat és „hagulati” tartalmukat. A kárhozat elbizonytalanodást és kallódást, sorvadást, gyötrő pusztulást és átkos létet, elkárhozást jelent. Min* Szalay Zoltán A kormányzó könyvtára című novelláskönyvével ez évi 6., illetve 7. számunkban foglalkoztunk bővebben (Duba Gyula: Nyelvjárás?! és Csanda Gábor: Az arányok rombolásának kéje). - A szerk.
