Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - SZÍN, JÁTÉK - Varga Imre: Pókvári mese (bábjáték, részletek)
Pókvári mese 43 hozva hátán citeráját, s kezdi pengetni nótáját, hangszere fölé hajolva, két pár lábával dobolva. S kísérgeti torokhangon. [...] ZÜNCI Zavar a zenéd, mit játszol! Ha társaim itt lennének, és varázsdalt zengenének, tudom, attól meggyógyulnék, már nem fáznék, nem búsulnék. Mesélő A pók megint be a házba. S egy kis labdácskát dobálva, ezüstlabdát gurítgatva szaladt újra ki a napra. Hálóházy Csudás játék, amit hoztam, magam szőttem, én horgoltam. Ezüstszínre befestettem, játsszunk most vele kettesben! ZÜNCI Nincs kedvem. Jaj, gyenge vagyok! Játssz egyedül. Nem akarok. Testvérkéim után vágyom, hívd el őket, légy barátom! Velük tán labdát is dobnék, ezüstgömböddel táncolnék. Öröm, ha csak rágondolok. (Elmosolyodik) Hálóházy Jé, Zünci, megint mosolyog! Mesélő Látva párja vidám szemét, s hallva, hogy a patak zenél, a pók rálendült a hídra, s futott, ahogy lába bírta, átlendült a vén fűzfára, annak legalsó ágára, onnan leszökött a földre, kis híján a nyakát törte, s onnan föl a rózsafához, a légylánykák szállásához. A kék katángra fölállott, hadd hallják a légyleányok. Hálóházy Gyertek el a palotámba, Zünci hívat, mert rég látta táncotokat, s játszhatnátok. Gyertek, meg ne várassátok! Legyek kara Szállunk röptön, hogyne mennénk, csak előtte megfürödnénk. Friss harmatban mosakodunk, majd a napon megszáradunk. Mesélő Látta a pók hazamenet, hogy már táncolnak a legyek, megmosdva, megszárítkozva - a habok fölött forogva zengenek már a légylányok, aranyfényt vet hártyaszámyuk. Kis légy Gyere, Zünci, röppenj közénk! Mesélő Rikkantott a legkisebb légy. Mire Zünci örömébe’ beszállt a kör közepébe. Pörgött, dalolt, sikkantgatott. Zünci Szabad vagyok, szabad vagyok! Tágas körben, zümi-züm, táncolunk és örülünk. [•••] Mesélő Megrázkódik nagy haraggal, kiált a pók, s hangja harsan.
