Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - SZEMLE - Dobás Kata: Minden átmenet nélkül? (György Norbert: Átmeneti állapot)
Szemle 69 tekinthető az egész kötet felépítésére, a szövegek működési módjára, s a befogadás mikéntjére is. Az olvasó éppen így, rosszat sejtve teszi meg felfedező körútját, ahogy a kötetindító, Bev. című írás első mondatában is láthatjuk: „Mindenekelőtt arra törekszem, hogy neked rossz legyen.” S igen, az olvasó valóban roszszul, pontosabban fogalmazva bizonytalanul érzi magát: zsúfolt és ide- genséget sugalló „szövegtárgyak” között halad, valamiféle furcsa félhomályban, s nincsen segítségére az elbeszélő sem - a végtelen szakadék pedig például egy soha nem hallott sikolyban lesz tetten érhető. Ugyanakkor ez a folyamatos bizonytalanság egy idő után, valamiféle határhelyzet átlépését követően, már éppenséggel biztonsággal is eltölthet minket, az idegenség is átcsaphat ismertségbe. György Norbert a labirintus kiszámíthatatlansága ellenére nagyon is biztos kézzel vezeti az olvasóját végig a szövegvilágon. A „rosszat akarás” is másfajta értelmet nyer így, hiszen sokkal inkább arról van szó, hogy a kényelmi helyzet visszásságára irányítja a figyelmet. Minden lehet kényelmes és megszokott egy határkő elhagyása után. Számomra az átmenet állapota csakis úgy értelmezhető tehát, hogy minden helyzet átmenet, minden labirintus ismertté válhat, s minden állapot - ha nem is a megszokott értelemben, de kényelmessé, ismertté válhat. György Norbert legújabb kötete tehát néhány olvasói attitűd átrendezésére is vállalkozik. Ezt mindenképpen az Átmeneti állapot erényeként könyvelhetjük el. Amit még ezen túl érdemes kiemelni, az a szövegek egymáshoz való viszonyának pontos kialakítása. Ennyiben a már többször emlegetett labirintus valójában ezen a szinten is egy jól kiszámított rendszemek felel meg. Igaznak vélem ezt már csak azért is, mert a könyv szerkezetét még akár keretesnek is tekinthetjük. Az utolsó szöveg elbeszélője, mint ahogy már jeleztem is, egy kutya. A könyv első darabjához tehát - bár laza szálakkal, de - kapcsolódik: „Persze mindig ébernek kell maradnom - ez fontos kitétel! Mert erős vagy, mint az állat. És sok mindent kibírsz.” Hogy mennyit bír ki egy olvasó, az nyilvánvalóan minden esetben egyedi válaszokat eredményez. Amiért érdemes kipróbálni a György Norbert által kínált kihívást, annak talán éppen nem a provokatív hangnem okán kell megtörténnie. Sokkal izgalmasabbnak gondolom a jól kiszámított útvesztő élményének megtapasztalását, amelyben a váratlan, olykor bizarr történéseknek, valamint a jelen lévő szövegvilágnak köszönhetően furcsa és különleges élményünk lehet. S hogy van-e a labirintusból kivezető út, van-e bánuiféle fogódzó vagy biztos pont a kényszerű kényelmen kívül, az nagy kérdés marad az egész könyvön keresztül, s talán erre sincs megnyugtató válasz - ahogy a Kijárat című szöveg elbeszélője fogalmaz: „.. .igen, és ez a pillanat, hát, fogalmam sincs, sosem tudom, meddig fog tartani, hogy ez a szív- dobbanásmentes korszakom véget ér-e valaha, de nézem a cipőm hegyét, és reménykedem, hogy ez csak afféle átmeneti állapot, és hogy el fog múlni hamar, minden.” (Kalligram, Pozsony, 2011) DOBÁS KATA
