Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - SZEMLE - Dobás Kata: Minden átmenet nélkül? (György Norbert: Átmeneti állapot)
Szemle 67 Minden átmenet nélkül? György Norbert Átmeneti állapot című kötetéről* György Norbert 2004-ben megjelent regénye, a Klára után most egy rövidprózákat egybefogó kötettel jelentkezett. Műfajok tekintetében tehát igen izgalmasjelenséggel kell az olvasónak szembesülnie, hiszen mindez éppen fordítva szokott bekövetkezni: a rövidebb szövegeket tartalmazó gyűjteményt követi általában a regény. Maga a szerző így nyilatkozott erről egy néhány hónappal ezelőtt napvilágot látott interjúban: „A Klára tehát adott volt. Egy új regénybe viszont, bár ötleteim voltak, nem akartam rögtön beleszaladni. Leírtam néhány rövidebb dolgot, hogy lendületben maradjak, ez volt minden. Aztán szép lassan gyűlt az anyag - és nem mint egy elmaradt regényírás mellékterméke, hanem úgy önmagától, önmagáért. Végül ösz- szeállt. Hogy ez »csak« »Átmeneti állapot«? Persze (mi nem az?), de nekem ugyanolyan kedves és fontos, mint az a regény volt. És nemcsak rövidprózák vannak itt, hanem hosszabb, már-már el- beszélésnyi terjedelmű írások is. Most megint egy regény fog következni, nyilván. A nagy narratíva. Vagy egy film. Egy dráma. Egy opera?”1 Mindez alapvetően két további kérdést is felvet, melyekre az Átmeneti állapot olvasása közben válasz(oka)t kaphatunk. Az egyik, ami az idézett interjúban is megjelenik, az az első kötettel való kapcsolat. Vagyis felvethető az a lehetőség is, hogy a Klára és a következő - kilátásba helyezett - regény közti átmenetként értelmezzük a könyvet. Az egy nagyon fontos és kiemelendő gesztus György Norbert részéről, hogy jelen kötet „egyenértékűségét” hangsúlyozza a regénnyel, hiszen így - némi szerzői legitimációval - elérheti, hogy a kötet átmenetisége kiemelt szövegértelmezői attitűdöt eredményezzen, még abban az esetben is, ha erre a szerzői gesztusra nem helyezünk akkora hangsúlyt, s csupán saját olvasói meglátásainkra hagyatkozunk. A Klárával való kapcsolat vizsgálata többfajta eredményre is juttathatja az olvasót. Kérdés lesz például, hogy az a filmszerűség, amit a könyvről megjelent kritikák is megemlítenek, jelen kötet esetében is megfigyelhető-e. Noha valóban megfigyelhető egyfajta „filmes látás” az Átmeneti állapotban (Bagatell; Kijárat), mégsem érzem kifejezetten mérvadónak a kötet értelmezésekor. Ez az efekt úgy tűnik, itt már egészen belesimul a prózákba, s inkább a későbbiekben kifejtendő szövegmozgás működési módozatai felé tereli a befogadót. A Klára kapcsán több kritikus is a szöveg nyelvezete leié irányította figyelmét. Az a fajta nyelvhasználat, amely a regényben még nagyon erőteljes volt, s * Lásd még a kötetről lapunkban: Száz Pál: Kijáratok. Irodalmi Szemle, 1911. 10. sz., 69-72. / http://www.litera.hu/hirek/az hallja aki akarja (Letöltés dátuma: 2011. szeptember 14.)
