Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Holmi 94
Szél Amikor valamikor október végén dolgozószobámban megcsörrent a telefon és felkértek az ötvenne- gyedik évfolyamába lépő Irodalmi Szemle főszerkesztőjének, először megrettentem a súlytól, amit várhatóan ez a feladat a vállamra rak majd. Néhány napos gondolkodás után mégis igent mondtam a felkérésre, mert rájöttem, hogy az Irodalmi Szemle múltjában benne van a jövője is, s hogy nem kell mást tennem, mint legjobb korszakainak értékeit - minőség- és nyitottságigényét, értékintegráló szerepkörét - jelenné szervezni, s az elkövetkező évfolyamok távlatába emelni. Magam nem először vállalom a lap szerkesztését, 1975 és 1981 között, kereken három, három és fél évtizede egyszer már közel hat évet dolgoztam a szerkesztőségben (Duba Gyula főszerkesztő és Varga Imre szerkesztő társam mellett), s ami ennél is nagyobb segítségemre lehet, hogy az 1958-ban indult lapnak gimnazista korom óta, 1966-tól az olvasója vagyok. Szándékom a lappal olyan szemlét tartani Pozsonyban, Pozsonyból napjaink irodalmának - és az irodalommal határos területek - történései és értékei fölött, mely az értékválságos, illetve paradigmaváltó világunkban felnövő nemzedékek - gimnazisták, egyetemisták - és az irodalom- és művészetkereső, állandósult vagy állandósítható értékeket kutató értelmiség figyelmét is okkal s joggal vonhatja magára. 2010. december 16-án Tóth László A Madách-Posonium Kiadó új könyvei Cséfalvay Ildikó: Prága nem ereszt el... Elfogult és tárgyilagos vallomás a cseh fővárosról Prágát nem alaptalanul hívják világszerte „száztomyú városnak”, „arany Prágának”: több mint háromszáz templomával, ötven román stílusú épületével, két várával, sok, műemlék- értékű kőhídjával, szobraival, múzeumaival méltán szolgált rá e nevekre. A magyarként prágaivá honosodott Cséfalvay Ildikót azonban történelmi tudása miatt egyszerre vonzza és taszítja a város, ambivalens érzelmeiből nem születhetett hát sem turistakalauz, sem történelmi képesköny, sem városmonográfia: a Prága nem ereszt el..., akármennyire is furcsa, de bizonyos értelemben regény. Egy idegenből prágaivá lett ember érzelmeinek a regénye, aki próbálja megérteni, mi és miért sodorta őt Prágába? Fonod Zoltán: Sorskérdések, keresztutak Tanulmányok és publicisztikai írások A 2010-ben nyolcvanéves Fonod Zoltán, ha írói pályáját 1960-tól, azaz attól az esztendőtől számítjuk, mikor az Új Szó kulturális rovatát kezdi szerkeszteni, s rendszeres kritikáival tevékenyen részt vesz a szlovákiai magyar irodalom életében, éppen fél évszázada van a pályán. Jelen kötete két fejezetben próbál áttekintést nyújtani a fél évszázad munkásságáról és a szlovákiai magyar irodalom megfelelő periódusáról. Az Arcok és művek c. első rész Fábry Zoltán, Márai Sándor, Dobos László, Duba Gyula és Tőzsér Árpád portréit prezentálja, a második fejezetben a szlovákiai magyarság történelmével, sorskérdéseivel és közéletével foglalkozó terjedelmesebb publicisztikai írását közli és egy vele készült interjút tesz közzé az író. Puntigán József: Losonc A város története, műemlékei és jelene Losonc 1918 előtt természetes központja volt Nógrádnak, eleven kulturális élete miatt sokszor nevezték „kis Budapestnek”, református jellege miatt Felvidék Debrecenjének. Nem volt a vármegye székhelye, mégis centruma volt a tájegységnek. Erről a színes múltú és jelenti felvidéki városról szól Puntigán József egyszerre szakszerű és irodalmilag is invenciózus monográfiája. Vv-
