Irodalmi Szemle, 2011

2011/11 - GYERMEK, IRODALOM - Z. Németh István: A Boszorkány, a Tündér, Királyficsúr és a többiek (mese)

Л Böszörkény, a Tünedér, Királyficsúr és a többiek 41 Királyficsúr és Hamispipőke legszívesebben táncra perdültek volna, de a tag­jaikban bujkáló ólmos fáradtság miatt eszük ágában sem volt megtenni.- Feleségül kérem Hókövérkét, és végre megszűnik ez a kellemetlen va­rázslat.- És akkor visszaváltozhatok — mondta Hamispipőke.- És akkor én is visszaváltozhatok - ábrándozott a Királyficsúr.- És akkor ő is visszaváltozhat - gondoltak közösen Hókövérkére, aki az utóbbi időben bizony jó néhány fölösleges kilót felszedett, hogy rászolgáljon az új nevére. Meglehetősen rendben ment minden: a jóságos Tünedér megkapta a hiányzó nyolc fogát, majd adott érte az Örök Élet Tüzéből egy negyednyi lángot. Ezt óva­tosan léggömbbe zárták, elvitték a rettenetesen didergő Eszkimókusok Kürályának az északi-sarki boltba, aki szó nélkül visszaváltotta az egész üveghegyet. Sőt, a lán­goknak hála, mintha már nem is fázott volna annyira! Hamispipőke szokásához hí­ven nagyot nyerített, a Királyficsúr pedig boldog mosollyal dörzsölte a markát.-Az Üveghegy eltűnt, ráadásul kaptunk érte száz csengő aranyfillért! Remé­lem, elégedett lesz velünk a Kétfejű Böszörkény! Csak ki kellett mondani ezt a nevet, és nagy c-mollal és h-dúrral, szárny­csapkodással és varjúkárogással megérkezett a viselője. A legcsúnyább kacagását hozta magával. Ha-hi-he-hé! Ne reménykedj, Királyficsúr! Tudhatnád, hogy egy valamire való Böszörkény sohasem lehet elégedett. Hogy is lehetne? Hiszen minden varázs­ereje azonnal elveszne! A Királyficsúr nem volt túlságosan meglepve. Látom, hogy most mind a két fejedet magaddal hoztad, hogy jobban tudjál gondolkodni. A Böszörkény meglebbentette varázsköpenyét. Innét pedig csakis akkor indulhatsz tovább Hócsúnyácskához, ha megküz- desz Lesi Puskával, az Orrvadásszal, aki rendszeresen átjár ide a Piroska és a far­kas című meséből, hogy megkeserítse az életemet. Ekkor egy durranás hallatszott. Aztán még egy. Hűha! - kapott az orrához a Böszörkény. - Hűha, és még egyéb, fajsúlyo­sabb hühák egész sorozata! Ez kimondottan fájt! A harmadik találatot meg sem várva felpattant varjú vontatta seprűjére, és nagy, kénes felhők közepette eltűnt a messzeségben. A Királyficsúr akkorát neve­tett, hogy még az oldala is megfájdult.- Valaki jól orron durrantotta hagymával, annyi bizonyos! Ekkor elöbújt a fa mögül az Orrvadász, visszaakasztotta a vállára hagyma­köpő puskáját, majd barátságosan megveregette a Királyficsúr hátát.- Sose aggódj, barátom! Ezek a gonosz Kétfejű Böszörkények csak ebből ér­tenek! Most pedig siessünk a kőerdő mélyére Hóköményke házához!

Next

/
Thumbnails
Contents