Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: ,,Égiekkel játszó földi tünemény’’ (tanulmány Kmeczkó Mihályról)
„Égickkcl játszó földi tünemény'’ 25 való felülemelkedés ezer módját, a meditációt, a jógát, az energiatáplálkozást, a böjtöt, a testen kívüli élményeket, a megnyíló eget, a harmadik szem felnyílását, mellyel láthatjuk embertársaink auráját s megtekinthetjük általa Isten egymásba nyíló szemeinek végtelenségét, a mennyországba jutást, a meditációs úton való találkozást Istennel, a lét halhatatlan centrumával, a Forrással, amelyből a mindenség kiárad... De inkább arról szólnék, hogy Kmeczkó Mihály naplójában eléggé érthető módon - vérvonalként vonul végig a test és a lélek alig megoldható problémája. Ugyanis ha test és lélek közvetlen kapcsolatába nem nyerhetünk kielégítő betekintést, ha a szellemet és a lelket nem lehet visszavezetni az anyagi világra, akkor legfeljebb annyit tételezhetünk fel, hogy a szellem, illetve a lélek sajátos működésében független az anyagtól, s így független tőle létében is. Azaz: a létében az anyagtól független lélek olyan létalany, amelynek ahhoz, hogy létezzen, nincs szüksége az anyagra - tehát szellemi szubsztancia. így azt is mondhatjuk, hogy az emberi megismerés lelki; hogy az értelem a lélekben van, fentről érkező, s az anyag, a test az ember értelmi tevékenységéhez csak eszközként járul hozzá. Vagyis: ha a lélek létében független az anyagtól, akkor nem szűnhet meg, hiszen a létet szuverén módon, a maga mivolta alapján birtokolja. Úgyis mondhatnánk, hogy a megsemmisülés ellentmond a természetének. Ha pedig mindez igaz, akkor kijelenthető, hogy a lélek képes önmaga megismerésére, s tudja, hogy a halál a test és a lélek szétválása, „álmunk és káprázatunk megszűnése”, s azt is tudja, hogy ő, a lélek nem keletkezhet anyagból s a szülők leikéből sem áradhat át az utódokra, mivel a lélek egyszeri és oszthatatlan. Eredete tehát a teremtés maga. Más kérdés persze, hogy értelmi tevékenysége folytán az egész ember, a test és a lélek munkálkodik: alkot és teremt, mivel a test és a lélek tevékenysége ugyanannak a lénynek, ugyanannak a szubsztanciának, ugyanannak a létalanynak a tevékenysége. De nézzük inkább a napló egyik - rendkívül eredeti, Írójának gondolkodás- módjáról sokat eláruló, 2001. július 21-i, születésnapi jegyzetét. Érdemes nagyon odafigyelni: „Hány éves is vagyok? Hivatalosan elkezdtem az 58-ikat. Lélekben azonban más a helyzet: 1944. július 20-tól 1989. november 23-ig tartott a fogantatásom - tehát 54 évig. 1989. november 23-tól 2000. január 18-ig tartott az embriókorom - a folyamatos megvilágosodás méhében. 2000. január 18-tól 30-ig, tehát 13 napig tartott a születésem - két rákeltávolító műtéttel, az intenzív szobán. Most, 58. évem után csecsemőkoromat élem. Újjászületésem óta másfél év telt el. Valószínűleg a 2. év után lábra áll bennem a valódi teremtőerő. Talán ekkor kezdek el igazán beszélni is - írói alkotásokkal.” Kmeczkó Mihály úgy látja, hogy a Gonosz Múlt, az elfojtott stressz ráko- sodtak el benne, nem tudta őket kilökni magából - nem volt elég fény és tudás és hit benne, mely ehhez hozzásegítette volna. Csak most, a betegsége után ismerte fel, hogy a tévelygő útjáról, arról az útról, hogy egész életében vakon, fel nem ébredt ösztönlényként azt ismételje, gondolja, cselekedje, mint ezredéveken át az emberek
