Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - IRODALMI SZEMLE - Rózsássy Barbara: Holt, üres utcán; Heléna tükre; Halhatatlan város; Égsz belül (versek)
16 Rózsássy Barbara Halhatatlan város Nem fújhat vissza hozzá kóbor szél; engem nem kell a tegnapnak úgy hívnia, hogy pilleként sodródjak, mint Virginia. Mi múlt, gyöngyöző arany, óbor-fény. Nem űznek hozzá öngyilkos álmok. Ha távoli is, tudom, oda tartozom, hol az esteli reneszánsz árkádsoron lámpást gyújt előtted a hiányom. Csak keress, könnyű lesz rám találnod, kövesd titkos léptem az utcákon - mint kivel vérkeringésed régóta egy, emlékeimet sajátjaként osztja meg -, kockakövein míg lábnyomom ott ragyog, egy-test vele, halhatatlan vagyok. Égsz belül Mint füzetből kitépett papír, gyűrötten heversz az ágyra. Ajkad helyén a durva radír elmaszatolt némasága. Bőrödre ég kihúzott sorok pengével kaszabolt teste, mint újszülötted, úgy fogod, vérét összegyüjtsd tenyeredbe. De érzed a vágy odabent ég szívkamrád felgyújtott zugában. Lélegeztetőgépre tennéd a verset? - О nyúlna utánad? Mondd, mennyi a kín, a kitárt öröm, míg halálod élve világra jön?
