Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: A Nap-ébredés (vers)
GAL SÁNDOR A Nap-čbrcdčs szememből néz vissza önmagára az ébredő Nap csodája felsugárzik s ami elmúlt visszatér hozzá ismét a végtelen horizont belülről fénylik élet-ív virágok szíve megragyognak a smaragd hegyélek s fdlkoszorúzván önmagukat szerteáradnak tengercsodává folyamok patakok iramlanak alá surrogó énekükben évezredek mélyei lobbannak jelenné általuk és bennük válik láthatóvá a mindenség történelme ide zuhognak a magasság felhő-piramisai és az isteni trónusok arany talapzata is megérinti az én földemet a tömör ezüst-fényű kapubálványok közül kiemelkednek az egek szárnyai s a mindenség törvényének gyémánt tábláit az izzó sugarak ráégetik kelet magasára a pillanat nem ember-idejű és nem isten-idejű ez a most teljessége szememből néz vissza önmagára örökkön-örökké
