Irodalmi Szemle, 2010

2010/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (5) (Napló)

Gyöngyök és göröngyök (5)

93

Méltányosnak tartom e felsorolást, mert mutatja, hogy Zsiga milyen roppant munkát és kutatást végzett, mekkora munkabírású ember volt. 1995—96-ban a Katedra főszerkesztőjeként közöltem a Nobel-díjas magyarokat bemutató és méltató portréit; e portrékból később méltán lett sikerkönyv, amely aztán 4-5 kiadást is megért, egyre gazdagítva és finomítva az újabb kiadásokat; emlékszem, mikor Kertész Imre megkapta az irodalmi Nobel-díjat, nagyon rövid időn belül elkészült a nem tudom hányadik kiadás, melyben már Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richard Adolf, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Friedman Milton, Polányi János, Wiesel Elie, Harsányi János, Oláh György mellett már ott szerepelt Kertész Imre, mi több, Avram Hershko is. No meg azok a magyarok, akik megérdemelték volna a Nobel-díjat (az írókon, költőkön kívül): Eötvös Loránd, Zemplén Győző, Kármán Tódor, Polányi Mihály, György Pál, Szilárd Leó, Teller Ede, Lánczos Kornél, Neumann János, Bay Zoltán, Selye János.

Mindezt azért ecsetelem, mert Zsiga szerint bizonyos értelemben A 20. SZÁZADOT BUDAPESTEN CSINÁLTÁK, hiszen az amerikai elnököknek - Rooseveltnek, Trumannak, Eisenhowernek, Nixonnak, Cartemek, Reagannak ezek a magyarok voltak a tudományos tanácsadói. Apropó: magyarok! Egy alkalommal, amikor Teller Edének azt mondták, hogy ez a sok lángelme talán nem is Magyar- országról jött, hanem a Marsról, Teller - igen szellemesen - zavart arcot vágott, s ezt mondta: „Flát Kármán Tódornak mégis eljárt a szája!”

Bödők barátom országos szinten az Irodalmi Szemlében kezdett publikálni, akkor, amikor én még a Szemle szerkesztője voltam, tehát 1975 körül; néprajzi gyűjtéseinek anyagát publikálta, amelyből később egyik legfontosabb könyve, a Harmatlegelő (Csillagok a magyar néphagyományban) állt össze, melyről ő maga úgy vallott, hogy a magyar hiedelemvilág, melyet a csillagok ihlettek népünk képzeletében, páratlanul gazdag és lenyűgözően szép. Igen, az égbolt vezérlő csillagai önmagukban is szépek, de még szebbé varázsolták népünk meséi, mondái, mítoszai.

Olykor, ha vigasztalódni, gyönyörködni vágyom, magam is leemelem Zsiga Harmatlegelőjét a polcról, s olvasgatom a szebbnél szebb, titokzatosnál titokzatosabb csillagneveket. Istenfélelem című versemben segítségül is hívtam néhányukat:

„ Furcsa, gondolja R. C., a nacionalisták úgy tesznek, mintha övék lenne a Jövő és az Elet. Pedig hát semmivel sem több az esélyük, mint a szenteknek, a jámboroknak, a bujdosóknak, a száműzötteknek és más vándoroknak meg kalandoroknak, vagyis azoknak, akik csupán gyönyörűen gondoládnak, elgondolódnak és belegondolódnak.

Hisz végső soron a Lélek csodáit, az egeket tartó hegyóriásokat, a cethalaival és titkaival királykéken ragyogó óceánt s a Boszorkánykúttól, Hadak Htjától, Égi Pásztortól, Éjjeli Kegyelet útjától, Illés Szekerétől, Isten Jászolától és Isten