Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2010 - Szarka László: „Boldog az a város, melynek múltját....” (Szénássy Zoltán Szülőfolddíja)
80 Posonium Irodalmi és Művészeti Díj — 2010 őrző történetírók vigyázzák, emlékezetét szorgalmas és nagy műveltségű helytörténészek ápolják, hagyományait, történelmét tudós szellemek alakítják, s mélyítik, tanítják folyamatosan. Szénássy Zoltán tanár úr a sokat próbált kétparti város, Komárom múltjának több rendbelileg is hűséges historikusa. Amint arra munkáiban - előadásaiban, tanulmányaiban, monográfiáiban, tanulmányköteteiben - maga is gyakran figyelmeztet, kora gyermekkorától igyekezett szemtanúja lenni a város dicsőséges vagy éppen tragikus napjainak, eseményeinek. Mint ahogy azzal is kezdettől fogva tisztában volt, hogy Komárom történetének művelői sorában a legjobbak munkáját folytatja: Péczeli Józseffel és Mindenes Gyűjteményével a 18. század végén, a modem európai történetírás születésekor elkezdődött Komárom történeti önreflexiójának, várostörténeti önképének alakításán hatalmas tehetségű tudósok és legjobb írók fáradoztak. A könyvtáralapító Kultsár István, a méltatlanul ritkán emlegetett Hetényi János, a magyar irodalmi pamasszus tájainkhoz kötődő két legragyogóbb csillaga, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán gazdag várostörténeti hagyománnyal gazdagították a város történetét. S a teljesség sora még csak itt kezdődik, hiszen Szin- nyei József hírlapirodalmunk fáradhatatlan bibliográfusa sok száz forrásmunkát készített Komáromról. Mint ahogy a több évtizednyi felejtés után a könyvkiadók és történelemkedvelők által ismét felfedezett Takáts Sándor is a magyar helytörténet legkiválóbb művelői közé éppen Komárom történeti tanulmányaival válhatott. S feltétlenül meg kell említenünk a tanárok tanáraként mindannyiunk példaképének számító Beöthy Zsoltot, a kisebbségi korszak megpróbáltatásaiból erényt kovácsoló Alapy Gyulát vagy a mai várostörténeti tudásunkat jórészt megalapozó Baranyay Józsefet. Szénássy Zoltán A komáromi Olympos és az Új komáromi Olympos címmel több kiadásban is megjelent könyveiből egyértelműen kiviláglik, hogy az egyházi műveltség, a református és bencés iskolák városa, a könyvtárak és múzeumok mellett éppen a tudós történelemtanárok, helytörténészek tettek legtöbbet annak érdekében, hogy Komárom ne csak gyorsan pergő mindennapjaiban, jelenében éljen, hanem történeti önképéből is képes legyen meríteni. Szénássy tanár úr olyan korban vette át ezt a nehéz stafétabotot, amikor a város jellegadó, meghatározó emlékhelyeit, a Klapka- és a Jókai-szobrot eltávolították, amikor a város kulturális életét meghatározó Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesületet betiltották, amikor a magyar múltra való megemlékezést tiltották és büntették. A történelmet azonban nehéz, sőt lehetetlenség betiltani. A megtörtént történelem emlékezete és tradíciója túléli a szobordöntögetőket, a hamisított történelem csinálóit és oktatóit. Komárom Közép-Európa történeti térképein kétségkívül elsősorban katonavárosként jelenik meg a 16. századtól kezdődően. A mohácsi csata, illetve Buda eleste után fokozatosan az egyik legfontosabb erődítményé, a dunai főkapitányság székhelyévé válik: Esztergom eleste után pedig a történelemben a római Limes után
