Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2010 - Dobos László: Azon az úton haladunk.. .(Megnyitóbeszéd)
Posonium Irodalmi és Művészed Díj - 2010 65 Azon az úton haladunk, mely a humánum birodalmába vezet... Dobos László, a Madách Egyesület alelnökiének megnyitóbeszédé Emlékezetes és jeles ez a nap azért is, mert tizedszer kerül sor a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjak átadására. Hálával és köszönettel üdvözlöm kedves vendégeinket, a Lauer házaspárt, a „nagy vízen túlról”, és Mátyásfalvi Györgyöt, innen a szomszédságból. Az ö érdemük, hogy tíz évvel ezelőtt ezt a díjat „kitalálták”, és azóta - minden gond és baj nélkül - működtetik. Olyan társadalomban élünk, mely történelme során megkísérelte, hogy független, szabad és emberi léptékű közösséget kiteljesítő demokráciát teremtsen, a kísérletek azonban vagy meg sem indultak, vagy megbuktak azokon a korlátokon, amelyeket a nemzeti önzés, vagy a nemzetközi erőviszonyok kényszerítettek rá. Az új kísérlet, melynek hovatovább több mint két évtizede a tanúi, részesei vagyunk - sajnos - menetrendszerűen a nemzeti elfogultságot és szükkeblüséget mutatta felénk. Páratlan legújabb kori történelmünkben, hogy egy népcsoportot, mely nem saját akaratából, hanem a nemzetközi viszonyok több mint egy évszázados történelme előzményeiből került az „új hazába”, olyan gátlástalan módon korlátozzanak, jogaiban sértsenek, mint ahogy ezt egyes pártok vagy az uralkodásra rendelt politikai szövetségesek teszik. 1989 novemberét, a totalista hatalmi rendszer bukását, majd a Szlovák Köztársaság megalakulását követően nem azt az arcát ismerhettük meg a demokráciának, mely az emberi szabadságjogokat mindenkire kiterjeszthető- nek mondja. Ellenkezőleg, az egymással vetélkedő politkai pártok a nemzeti kisebbségek alapvető emberi jogait is kétségbe vonják. Teszik ezt az Európai Unió tagjaiként anélkül, hogy valaki is értésükre adná, hogy a demokráciát nem lehet az elnyomással vagy a nemzeti elfogultsággal azonosítani. A demokratikus változások szélesre tárták a kapukat Szlovákia és Kelet- Közép-Európa népei előtt. Igénnyé és normává lett az emberi jogok érvényesítése, mégis türelmetlenek vagyunk, mert az elmúlt két évtizedben a folyamatosan „adagolt” jogok megtartása helyett újra és újra megérjük jogaink csorbítását. És ezzel együtt azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a nyelvtörvény ostobaságait ragozzák egyes uralkodó pártok, hanem a kisebbségi jogok érvényesítését, a nemzetiségi kultúra kiteljesítését is akadályozzák. Ebben a küzdelmünkben akár oázisnak is mondhatnám azt a nagyvonalú gondolatot, melyet a Lauer házaspár és Mátyásfalvi úr éltet a Posonium Díjak dolgában immár egy évtizede. Öröm számunkra ez a visszatérő alkalom, amikor évente a legjobb alkotásokat díjazhatjuk, az önök jóvoltából, akik a díjakat megteremtették. És szóvá kell tennünk a hatalom arroganciáját, amikor a demokrácia legalapvetőbb jogait kérdőjelezik meg. Azok teszik ezt, akik a politikában csak hatalmat, nemzeti hegemóniát vagy uralkodási vágyuk érvényesítését látják. Az a Templom, melynek megépítéséről Ady
