Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Koncsol László versei (Hajnal, Másnap, Születésnapom, 2010., Már nem vagyok..., Az vagy, örökre, Rádöbbcnés, Ballada, Istentisztelet, A pecsét)
56 Koncsol László versei Hajnal Fölriadok, torkomban a szívem. A párkányt eső veri. Beszivárog az udvari villany. Félhomály. Keretes, sötétszürke pacsmagok a falakon. Ágyam fölött a vézna karját égre táró bogáncs fotója. Függönyön átszűrt sötét égbolt. Balról áthúz a hajnali prágai gép. Hallom, hogy hitvesem éber. Átnyúlok, megkeresem a kezét. Szuszogni kezd, elaludt. Nézem a mennyezetet, hallgatom a párkányt, s imába kezdek. Ma reggel megint az orvos, a rendelők, a betegek. Uram, ki lesz az első? Másnap A párnahuzat alig fehérebb. Ez volt a harmadik műtét. Hunyt szem, horpadt arc, élettelen ajkak. Egy nap, és húsz évvel lett öregebb. Orrából csövek, karjába csövek, a paplan alól csövek. Színes műanyag zacskók vérrel, vizelettel. Fogom hideg kezét - nem eszmél. Kezét arcomhoz viszem - nem eszmél. Csókolgatom ujjait - nem eszmél. Melengetem őket - nem eszmél. Nézem, simogatom, játszom az ujjaival - nem eszmél. Fölállok, odakint pár szó az ápolónővel, az orvossal. Fog-e még élni? Visszanézek, szememmel még egyszer lefotózom, és megyek. Lobog és fojtogat a második nyári nap. A kórház büféjében sorba állok, veszek egy túrós rétest,
