Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Pomogáts Béla: Az irodalom szolgálatában Fonod Zoltán 80 éves
Jubilánsok köszöntése 31 főszerkesztője. Első könyve, az 1980-ban megjelent Vallató idő még az irodalomkritikai munka és az újságírás kettős forrásából táplálkozott: könyvismer-tetések, vitaírások, irodalomtörténeti megemlékezések, néhány figyelemkeltő tanulmány, például Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól, Fábry Zoltán munkás-ságáról pedig monográfiát írt. Néhány ma is izgalmasnak tekinthető írói beszélgetés, például Laco Novomeskývel, Veres Péterrel, Fábry Zoltánnal, Méliusz Józseffel és Turczel Lajossal - jórészt ezek adták a kötet anyagát. Szerepet kaptak ebben a „közép- nemzedék” írói is: Dobos László, Cselényi László, Gál Sándor, Duba Gyula és Veres János munkásságáról éppen Fonod Zoltán hozta az első megbízható híreket. Második könyvén, az 1982-ben napvilágot látott Körvonalakon azonban már az irodalomtörténész kutatómunkája és összegző igénye hagyta rajta a bélyegét. Átfogó tanulmányokban rajzolta meg a szlovákiai magyar irodalom két világháború közötti és 1945 utáni történetét, az irodalomkritika és az irodalmi publicisztika helyzetét, a könyvkiadást vagy éppen a Sarló hagyományát. Az 1986-ban megjelent Tegnapi önismeret és az 1990-es Kőtábláink című tanulmánykötetek még közelebb kerültek az összegezés lehetőségéhez, tulajdonképpen bennük jött létre az a szemlélet és az a gondolati rendszer, amely az átfogó irodalomtörténeti összefoglalás szellemi alapvetése lehetett. Az Akadémiai Kiadó jóvoltából 1993-ban Üzenet címmel a csehszlovákiai magyar irodalom 1918-1945 közötti történetét írta meg. 1983- tól a pozsonyi Madách Kiadóban várta a kötet megjelenését, a személyi elfogultság azonban útjába állt a kötet kiadásának. Ezek a kötetek további ismeretekkel, például Mécs László költészetével vagy a magyar modemitás egy mára szinte teljesen elfeledett alkotó egyéniségének: Neubauer Pálnak a munkásságával ismertették meg az érdeklődő olvasót. Ezek mellett a tanulmánykötetek mellett kell megemlítenünk a 2005-ben megjelent Önarcképek című interjúgyüjteményt, amely szlovákiai, magyarországi és erdélyi írókat, irodalmárokat mutat be a párbeszéd tükrében, felhíva a figyelmet az egyetemes magyar irodalom tapasztalataira és feladataira, gondjaira és törekvéseire. Az összegezés nagy (és tulajdonképpen hálátlan) munkáját az 1993-ban Budapesten kiadott Üzenet. A csehszlovákiai magyar irodalom 1918-1945 című kézikönyv végezte el, melynek szerzője Fóndod Zoltán volt. Ez a munka az olyan nagyobb szabású, úttörő vállalkozások példáját követte, mint amilyen Turczel Lajos emlékezetes összefoglalása a szlovákiai magyar irodalom első két évtizedéről [Két kor mezsgyéjén), Csanda Sándornak a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona című kiadványa (1981) jelent meg. Gondosan előkészített munkaként ismerjük Görömbei Andrásnak az 1945 utáni szlovákiai magyar irodalomról készített könyvét. Fonod Zoltán volt a főszerkesztője A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona (1918-1995), majd a javított, bővített kiadványként megjelent A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004 című kiadványnak. A teljességre törekvő összefoglalás és a kézikönyvszerü feldolgozás igénye Fonod Zoltánnál különleges irodalomtörténeti szerepet kapott ennek az oly fontos
