Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: „Előlépett” az immár
92 Jakab István ve „A nap immár felvirradván”, de ettől még aligha fogja tudni, hogy az immár nem használható bárhol a már helyett, illetve azt, hol használható egyik, hol a másik szó. Nem bizony, mert nem az éneklő gyülekezeti tagok vonatkoztatták a beszédhelyzetre az immár-t, hiszen ők már a szerzők által megirt kész éneket énekelték el az adott és megfelelő beszédhelyzetekben. Az énekszövegeket megíró szerzők számára is előre ismertek voltak azok a beszédhelyzetek, amelyekhez a szövegeket írták, tehát nem azonnali reagálásként kellett mondataikat megalkotniuk, mint az alkalmi közlések fogalmazóinak. Azok az írók, költők, akiktől a szótárban szereplő szövegeket idéztük, szintén előnyösebb helyzetben voltak, mint a nyelv mindennapi használói, hiszen irodalmi szövegük megalkotása közben nekik is több idejük volt a gondosabb fogalmazásra, mint azoknak van, akiknek azonnal kell reagálniuk kérdésekre vagy alkalmi megjegyzésekre. Javaslatom tehát a következő: aki úgy érzi, megértette, hol van közlésünkben az immár-nak a helye, próbálja meg a használatát'! De aki bizonytalan ebben, inkább maradjon a már-nál. Én, e sorok írója, aki hallva számos esetben az immár helytelen használatát, s vettem a bátorságot, hogy tanácsot adjak másoknak a helyes használatra vonatkozólag, töredelmesen bevallom: én magam talán még egyszer sem használtam önállóan fogalmazott közlésben ezt a szót. Nem, mert tudtam, milyen nehéz az elfogadható használata, ezért inkább igyekeztem közléseimet úgy fogalmazni, hogy elkerüljem az immár-t szükségessé tévő beszédhelyzeteket, s elegendő legyen mondanivalóm kifejezésére az egyszerű már módosítószó. Természetesen a kedves olvasót ennek ellenére sem szeretném lebeszélni a használatáról, hiszen elsősorban azért választottam ezt a kérdést írásom témájául, hogy tanácsot adjak másoknak - miközben talán magam is tanulok valamit. Próba: szerencse. Meglátjuk, hogyan fogunk a használatával boldogulni. Ha helyesen alkalmazzuk majd a módszert, vagyis ha mondanivalónk világosabb, stílusosabb és főként hatásosabb lesz e szó használatával, akkor nyert ügyünk lesz, s használjuk bátran tovább! Aki viszont - most már a követelmények ismeretében is - azt tapasztalja, nem tud megbirkózni a megfelelő alkalmazásával, azt azzal nyugtatom meg: kisebb hibát követ el - vagy éppen semmilyet sem - a kevésbé hatásos már módosítószó alkalmazásával, mint a helytelenül alkalmazott immár-ral.
