Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Görömbei András: „A múltat vállalni kell...” Dobos László 80 éves
26 Jubilánsok köszöntése Aztán 1970 tavaszától szilenciumra ítélten élt. A nevét sem lehetett leírni. Évekre kitörölték az irodalmi életből. 1976-tól aztán megjelenhettek a könyvei. A politikai cselekvés lehetőségétől húsz esztendőre megfosztotta a diktatúra, de regényeiben, novelláiban, esszéiben a szépirodalom eszközeivel folytatta a szlovákiai magyarság méltatlan sorsa elleni küzdelmét. Trilógiává összeálló első három regénye egyre táguló térben és időben mutatja be a csehszlovákiai magyarság történelmét és jelenét. Regényeiben a csehszlovákiai magyar kisember a főszereplő, akinek csak „bakatörténelem” jutott, léthelyzete pedig a menekülés. A Földönfutók cím a nemzetiségi magyarság sorsát nevezi meg és minősíti. Az Egy szál ingben a csehszlovákiai magyarság teljes történelmét átfogó nagyregény: múlt és jelen, falu és város, paraszti és értelmiségi életforma szembesül benne. A „mítoszt” és a „riportot” (a múltat és a jelent) — e két, egészen különnemű réteget — gondolati átvilágítással (esszészerű reflexióval) a médiumszerepben megjelenő iró kapcsolja össze. A Fíólepedő hőse a testi-lelki nyomorúságból, önpusztitásból emeli föl magát a „belső táj” tudatos kialakításával. így nő az újrakezdés szimbólumává. Ösztönző közösségi érvényű példázattá is. Értelmezői joggal vontak párhuzamot a hős és az író (illetve a szlovákiai magyarság) 1968 utáni állapota között. A Sodrásban az 1950-es évek csehszlovákiai magyar fiatal értelmiségi rétegének ellentmondásos helyzetét ábrázolja, öniróniával bővíti az író eszköztárát. Engedelmével című novelláskötete a lélektani és gondolati elemzés egységében mutatja be a tisztességes és értelmes életért küzdő nemzetiségi embert, akit sokszor gáncsolnak a mostoha körülmények s a küzdelembe belefáradó társak. A kis viking Dobos László norvég unokájának kettős honosságát és kettős hontalanságát mutatja be gazdag szemlélettel. 1968 után nemcsak Dobos László nemzetiségi sorsot vigyázó politikai cselekvéséből esett ki húsz esztendő. A szlovákiai magyarság sorsának jobbra fordulása is vesztegelt. Ez a hiányérzet, ez a kényszerűen elmulasztott idő ösztönözte Dobos Lászlót arra, hogy 1989-ben újra a közvetlen politikai és közéletei cselekvést válassza. Úgy érezte, hogy ha a történelmi cselekvés megnyílt lehetőségét elmulasztja a szlovákiai magyarság, soha vissza nem térő alkalmat veszít el. Ezért újra a politikai cselekvés színterére lépett, képviselői pozíciót vállalt a szlovák parlamentben. A Magyarok Világszövetségének alelnökeként is a magyarság szellemi-lelki összetartozástudatának erősítésén dolgozott. Azt remélte, hogy a demokrácia a szlovák nemzettel egyenlő esélyeket biztosit a szlovákiai magyarság számára is. Tele volt bizakodással. Hamarosan azonban óriási csalódást kellett átélnie. A szabadság légkörében nem a demokrácia erősödött föl, hanem a szlovák nacionalizmus.
