Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - Tőzsér Árpád: Túlélők egymás között (Beszélgetés Főnöd Zoltánnal)
Túlélők egymás között 19 Öröm látni, olvasni azokat a tehetséges fiatalokat, akikben ott dolgozik a „szeretném magam megmutatni” vágya, reménye, s vágyaikhoz, reményeikhez kellő tehetségük, felkészültségük is van. Nagy tisztelettel figyelem, olvasom Németh Zoltán, Csehy Zoltán, Polgár Anikó, N. Tóth Anikó, Bárczi Zsófia, Popély Árpád, Simon Attila, H. Nagy Péter, Vida Gergely munkáit, és persze a korábbi nemzedék, Hizsnyai Zoltán, Z. Németh István, Hogya György, Kövesdi Károly, Lanstyák István, Hudák Katalin, Öllös Edit írásait. Biztatók Szúnyog Zsuzsa, Szalay Adrian- na, Kozsár Zsuzsa kísérletei, munkái. S az elmúlt hetekben, hónapokban kellemes meglepetéssel fogadtam az Irodalmi Szemlében a sokáig hallgató Mészáros László újrajelentkezését, prózáját. Nem kérdezted, de hadd mondjam el viszont azt is, hogy nagy szomorúsággal látom, milyen mostohán kezeli egyetlen napilapunk, az Új Szó, a hazai magyar irodalmat. Kritika nincs benne (vagy csak nagyon kevés), próza vagy líra alig. Nehezen szenvedem/viselem el azt a gyakorlatot is, ahogy bizonyos körök kisajátították a Szlovákiai Magyar írók Társaságát. Néhány éve már, hogy az írók Társasága lényegében az egyik dunaszerdahelyi kiadó „fiókszervezeteként” működik. Lényegében a szervezeti szabályzat megsértésével. Az elnöki tisztséget (a korábbi két év helyett!) három évre módosították, feltehetően egyharmados részvétellel, a szabályzatban kijelölt (50 % + 1 fő!) helyett. Módosították a szervezeti szabályzatnak az elnöki tisztségre vonatkozó cikkelyeit: a kétszeri megválasztás helyett most akár már az örökkévalóságot is meg lehet célozni az elnöki székben. És amit még ennél is nehezebben lehet elviselni: 1989 után rendszerré vált, hogy havonta előadásokat szervezett a Társaság, Pozsonyban, az írók székházában, melynek a mi szervezetünk is a „társtulajdonosa”. Rendezvényeink rendkívül népszerűek voltak különösen az egyetemisták körében. Lassan tíz éve, hogy magyar szakos egyetemistáink színét sem látják íróknak. Mellesleg az 1990-ben elfogadott szervezeti szabályzat szerint „a Társaság legfelsőbb szerve a közgyűlés, melyet évente legalább egyszer össze kell hívni”. Döntéshozatalra képes, „ha a tagságnak legalább a fele jelen van”. Hány ember lehet vajon jelen a közgyűléseken, ha azokat nem Pozsonyban, de még csak nem is Dunaszerdahelyen, hanem a Simon-Judai vásár idején, Párkányban tartják. így nézünk mi ki, 2010-ben, húsz évvel a rendszerváltás után. Nem akarom feltenni a kérdést, hogy akkor miért hadakoztunk a szervezet önállóságáért?! Ha jól számoltam, a mai napig tizenöt önálló köteted (tanulmánygyűjtemények, irodalomtörténeti szintézisek) jelent meg (a számos általad szerkesztett antológiát, a Fábry-összes tizenkét kötetét, s az alapmű fontosságú A cseh/szlo- vákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004-et most nem számítom), s most készül a tizenhatodik könyved, a 80. születésnapodra megjelenő Sorskérdések, ke- resztutak címmel. Mi hiányzik még az életműből, hogy kerek legyen? Min dolgozol most?
