Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: „Előlépett” az immár
90 NYELV ÉS ÉLET JAKAB ISTVÁN „Előlépett” az immár Hogy mivé? Divatszóvá. A régi, megszokott már szavunkat az utóbbi időben úgyszólván csak az idősebb nemzedék tagjai használják, a fiatalabbaknak az a része, amely a helyes nyelvhasználatot összetéveszti a „modem” (persze, rosszul értelmezett modem) nyelvhasználattal, már csaknem minden beszédhelyzetben az immár szóval helyettesíti. Például ilyen helyzetekben, illetve mondatokban is: „Az a világ immár elmúlt”; „Ő immár nem az az ember, akinek eddig ismertük”; stb. Pedig nem is olyan régen még ilyen fogalmazásban hallottuk ezeket a mondatokat: Az a világ már elmúlt; О már nem az az ember, akinek eddig ismertük. Természetesen a nyelvhasználat iránt érdeklődő emberben felvetődik a kérdés: ilyen fogalmazásban - vagyis a már szót az immár-ra\ helyettesítve - miért helytelen ez a mondat? Válaszunk: nem helytelen ilyen fogalmazásban sem, ha a beszédhelyzet ezt teszi szükségessé. (Nem véletlenül említettük fentebb a beszédhelyzet szót.) Mert van immár szavunk is, de ennek jelentése, használati szerepe különbözik bizonyos tekintetben a már szóétól. Ezt elég ritkán használtuk régebben, amíg bizonyos divatszókedvelő személyek nem tették kritikátlanul a már módosítószó helyettesitőjévé. Az im- előtag az ím, íme rámutató módosítószóknak a megrövidült alakja. Pl. az /m-пек az imhol, imitt szavakban még érezhető ez a rámutató szerepe, de az íme is valószínűleg az ím+e(z) összetételből keletkezett. Néhány református egyházi ének is segít az ím értelmezésében. Az „ím béjöttünk nagy örömmel” kezdetű 162. dicséretnek ebben a sorában arra mutat rá, hogy íme, itt vagyunk, bent az Isten házában. Az „ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom” kezdetű 345. dicséretben meg arra, hogy íme, kitárom most szívemet Isten előtt. De nézzük meg A magyar nyelv értelmező szótárában is az immár szónak a szakszerű s a mai szóhasználatunkra nézve irányadó értelmezését! Választékos, irodalmi jellegű szónak minősíti a szótár az immár-t, s a jelentéseinek a felsorolása előtt még a következőket jegyzi meg használatáról: a már (nyomatékos) megfelelőjeként, a beszédhelyzetre vonatkoztatást kiemelve vagy megjelenítő szerepben fordul elő. Ugyanezt a szerepet tölti be két másik református egyházi énekben is. E- gyik így kezdődik: „A nap immár elenyészett, az ég bésötétedik...” (504. dicséret); a másik így: „A nap immár felvirradván, Kérjük Istent mindnyájan: Hogy ezen az egész napon Bűntől minket oltalmazzon” (491. dicséret). Valóban mindkét esetben
