Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Gyiire Lajos: A rebellis (2) (Történelmi rádiójáték)
92 Gyüre Lajos gáláns a lovag - az oltárhoz vezet az út, ha nem akar valamelyik várbörtönben sínylődve várni a császár nagylelkű bocsánatára. Ezernyi lehetőség!... Viszont egy elutasított nő mindenre képes!... Azt ajánlom, óvakodj tőle... ez még az elvesztésedre is képes! Rákóczi: Ezt nem gondolod komolyan! Madlen: De még mennyire! Látom, nem ismered még a hiúságában megsértett nők bosszúra éhes természetét!... Ha csak egy mód adódik előtte, bosszút áll rajtad!... Azt ajánlom, válogasd meg az embereidet, akikkel elindulsz Itáliába! Nézd meg jól, kivel kötsz barátságot! Ki férkőzik a közeledbe mindenáron!... És ha időd engedi, értesíts mindenről, ami az úton történik veled... Ne felejtsd, várni foglak! Rákóczi: Minden állomáshelyről, ahova megérkezek, értesíteni fogom az én hűséges Pénelopémat! Madlen: Külön futár viszi majd a válaszom az én kedves Odüsszeuszomnak. De még mielőtt elbúcsúznánk (a nyakából kivesz egy medailont, és azt Rákóczi nyakába teszi) Erről a medailonról mindig az eszedbe jutok... Talizmán!... Nagyanyámtól kaptam... Megőriz minden gonosztól!... De most már menj, hercegem, visz- sza kell térnem a kastélyba, nehogy feltűnjön hosszas hiányzásom!... Isten veled!... Rákóczi: Ne még!... Madlen: És még valami!... Minden lépésed figyelni fogják. Orgyilkosoktól sem riadnak vissza, ha az érdekük úgy kívánja! Ne menj bizalmas embered nélkül, egy lépést se tégy sehova!... Az ételedre pedig különösen legyen gondod! Hiszen tudod, egyszer már megakartak mérgezni! Hát vigyázz magadra! Várni foglak! Most már igazán mennem kell. {megölelik egymást, mindketten el) 10. JELENET Szín: Rákóczi bécsi palotájának konyhája. Asztalok, székek, konyhai berendezés, tűzhely stb. Jelen vannak: szakácsné, szobalány, kocsis, lovász Kocsis: Szóval az úgy vót, hogy éppen Venéziában voltunk, mikor a kisurunk megkapta a jegyese elhalálozásáról hirt adó levelet a sógorátul, a nagyságos gróf úrtul. Lovász: (belevág) Ne errül járjon a szád, hanem inkább azt mondd el, miért maradtál el a kisurunktul, mikor meg vót neked mondva, hogy egy lipist se mel- lűlle! Kocsis: (méltatlankodva) Mondanám, de mindig közbeszóltok! Szóval hol is hagytam abba? Mán megvan!... Az úgy vót, mikor Venéziában időztünk vóna... tudjátok ott a paloták közt úgy folyik a viz, mint a Duna, ha hiszitek, ha nem... A garádic- srul ami a palotába visz, egyenesen a ladikba száll az ember... Szakácsné: Száll a te eszed! Biztoson berúgtál valamelik csapszékben, oszt beleestél a kanálisba!
