Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Gyiire Lajos: A rebellis (2) (Történelmi rádiójáték)
A rebellis (2) 87 6. JELENET Újból a császári udvar a császárnővel, udvarhölgyekkel és Kolloniccsal. Ott folytatják, ahol az előbbi jelenetnél abbahagyták. Kollonics: Na látják! Megmondtam! Nem fog sikerülni! így is lett! II. udvarhölgy: Buta kis kölyök!... Méghozzá neveletlen is!... Hogy eltaszított! III. udvarhölgy: De már bajusza az van! Növeszti, mint a magyar grófok! I. udvarhölgy: (gúnyosan) Herceg! így hívatja magát! „Herceg”! (nagy nevetés) Mit szól hozzá édes Eleonórám? II. udvarhölgy: És táncolni sem tud! A múltkor is úgy a lábamra lépett, hogy majdnem elájultam. III. udvarhölgy: Jaj, de érdekes lett volna! A gróf karjai között elalélni! (mutatja) Kollonics: (csak úgy magának) Buta liba! Eleonóra: És igaz, hogy mindig csak az itáliai palotákról beszél? II. udvarhölgy: Meg valami Ovidiusról, akit elűztek a hazájából, mint őt. III. udvarhölgy: És ki az az Ovidó vagy kicsoda? Mert ha gróf, vagy netán báró lenne, akkor ismernünk kéne. Nem igaz, Exellenciás uram? Kollonics: (gúnyosan) Bizony, ismerned kéne! (félre) Káráló tyúk! Eleonóra: De ha annyira vágyik abba az Itáliába ez a rebeli kölyök, akkor kedves bíborosom mi lenne, ha egy-két évre elküldené egy itáliai körútra? Ha annyira érdeklődik a művészetek iránt? III. udvarhölgy: A birtokai pedig addig, míg visszatér, maradna az ön kezelésében! I. udvarhölgy: (gúnyosan) A féijedet pedig nevezze ki a bíboros úr a birtokok felügyelőjévé, ugye kedvesem?! Eleonóra: Nem szólt még semmit, atyám, az újabb tervemhez. Ez a rebeli még csak 18 éves. Bírja rá, hogy mielőtt megházasodik, tegyen egy nagy utat Itáliában. Gyönyörködjön a római palotákban, adjon neki ajánlólevelet a pápához! Csináljon akármit, csak ez a házasság ne jöjjön létre! Kollonics: Ez nem is olyan rossz ötlet! (félre) Én is kitalálhattam volna! (a csár- nőhöz) Ráhibázott, leányom! III. udvarhölgy: És rendeljen mellé egy vigyázót, aki küldené nekünk a viselt dolgairól a jelentéseket! Csak összejön egy kis botrány valamelyik itáliai könnyűvérű grófnővel! II. udvarhölgy: És a férje bosszúja! Egy tőr a sötét sikátorban! Ugye jól mondom? Eleonóra: Azt bízzuk inkább egy jól vívó hírében álló katonatisztre. Van elég belőlük! Kollonics: (tiltakozva) Felséges asszonyom, ezt már én nem vállalhatom! (a II. udvarhölgyhöz) Ha kitudódik, amit bizonyosan sose lehet tudni, akkor mehetek valamelyik itáliai kolostorba életem végéig. Nem, ezt nem vállalhatom! A jezsuita rend még nem áll olyan erős lábakon Magyarországon, hogy fej nélkül maradhatna
