Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld hűségese... (2) (Duba Gyula szépprózai munkássága)
35 Fonod Zoltán A magyar sors és a szülőföld hűségese... (2) Duba Gyula szépprózai munkássága „A sebezhetetlen múlton semmi sem változtathat, se bosszú, se megbocsátás, se börtön, még csak a feledés sem. ’’ (Jorge Luis Borgest) A jövő egyébként úgy kezdődött, hogy katonai szolgálata letöltése után, 1959 decemberétől a Hét szerkesztője, riportere (a hetilap 1956 karácsonyán indult), ott van a (heti)lapnál Bábi Tibor, Gyurcsó István, Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, majd később Zs. Nagy Lajos is. Csupa költő, és csupa fiatal „fazon”, akik a jövőt kémlelik, és tehetségükkel, eleve elrendelt adottságaikkal keresik a helyüket az irodalomban és a világban. A magyar humor mesterei közül Duba Gyula számára Karinthy Frigyes munkássága volt az ösztönző és a meghatározó. Néhány év alatt (kortársaival együtt!) kiteljesedik nála is az a szándék, hogy elismert íróként, toliforgatóként ismerje őt meg a szükebb környezete és a világ. Duba Gyula nemcsak a magyar sors hűségese, hanem a szülőföld makacs krónikása is, ezért mindig úgy érezte, hogy sok még a kötelessége. Hontfuzesgyarmaton született (1930. június 8-án), elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnázium alsó tagozatát Léván végezte. A háború, majd a magyarüldözés miatt 1945 és 1950 között nem folytathatta tanulmányait. Az ősök mezsgyéjén haladt, édesapjával (amíg lehetett!) a saját földjükön gazdálkodtak. A társadalmi változások és a falvak sorsát meghatározó szövetkezetesítés is szerepet játszott abban, hogy az események „pályamódosításra” kényszerítették. 1950-ben néhány hónapig segédmunkás a dubnicai Škoda üzemben, 1950-1954-ben aztán a jövőt, a tanulást választotta. A kassai gépészeti szakközép- iskolában tanult, és 1954-ben érettségizett. Főiskolai tanulmányait (1954-1957-ben) a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola hallgatójaként gépészmérnöki szakon folytatta. Az az álma azonban, hogy gépészmérnök legyen, hamar „elszállt”. Tanulmányait megszakította, és ez eleve azzal járt, a hadsereg kötelékébe került, hogy teljesítse a kötelező katonai szolgálatát. A tényleges katonai szolgálat megkezdése előtt azonban néhány hónapot újságírással töltött. Lényegében barátkozik azzal a jövővel, mely (talán az „eleve elrendelés” szerint is) a sorsa és életformája lesz. 1957 februárja és szeptembere között a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségének a riportere, majd 1957 és 1959 között katonaként védi a hazát, melyet üldözött magyarként mindig szülőföldjeként tisztelt. Ka
