Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Dobry Judit: Dialógusok (Lőrincz Julianna Kultúrák párbeszéd c. könyvéről)
80 KÖNYVRŐL KÖNYVRE Dialógusok (Lőrincz Julianna Kultúrák párbeszéde című könyvéről) Az olvasásban lehetőség rejlik - egyfajta dialógus megvalósulásának lehetősége olvasó és szöveg között. Lőrincz Julianna munkájának címe pedig arról árulkodik, szerzője a fordítást, szövegek különböző nyelveken történő újraalkotását értelmezi a kultúrák egymás közti kommunikációjaként. Lőrincz Julianna, az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára, könyve bevezetőjében - saját bevallása szerint - lehetetlennek tartja a műfordítás összes kérdését érintő, s ezekre a kérdésekre kielégítő választ adó könyv megírását, viszont fontosnak tartja egy müfordításelmélettel és -stilisztikával foglalkozó kötet megjelenését, amelyet a téma iránt érdeklődő szakemberek, hallgatók, de akár a laikusok is haszonnal forgathatnának. Lőrincz Julianna öt hosszabb-rövidebb fejezetre bontja kötetét; elsőként rávilágít a fordításelméleti alapfogalmakra. Felvázolja egyúttal a fordításelmélet tudománytörténeti vonatkozásait is, kezdve a XX. század nyelvészeti kutatások fordításra gyakorolt jelentőségének említésével. A fordításelméleti kérdésekkel foglalkozó kutatók közül megemlíti többek közt Eugene Nidát, Andrej Fjodorovot, Georges Mounint, James Holmest, H. J. Vermeert, Klaudy Kingát és Albert Sándort. Fordításelméleti alapfogalmak ismertetése közben felhívja a figyelmet a velük kapcsolatos nézetekre, illetve a terminológiai kérdésekben egyelőre tisztázatlan pontokra, a Banczerowski Janusz nevéhez fűződő transzlatorika, valamint az Umberto Eco nevéhez kapcsolódó traduktológia terminus technicus alkalmazását illetően. Ebben a fejezetben kerül sor bizonyos fordítástípusok, illetve a fordítás során alkalmazott műveletek bemutatására; a továbbiakban szó esik a fordítói kompetenciáról, arról, milyen képességekkel/tulajdonságokkal kell rendelkeznie a fordítónak. Az olvasó áttekintést kaphat a különböző szövegtípusokról, a munka szerzője figyelmet szentel továbbá a nyelvi norma és a fordítói norma viszonyának, valamint a forrásnyelvi és célnyelvi szövegvariáns közti korreláció kérdésének is. Bemutatja a fordítási ekvivalencia, illetve az annak tagadását valló irányzatok elméleti hátterét és képviselőiket. Ebben a részben azt szintén megemlíti, hogy az 1990-es évek után készült műfordítások egyre gyakrabban élnek az ún. domesztikáló fordítói eljárás eszközeivel, amely során a célnyelvi olvasó elvárásnormáinak megfelelni igyekvő fordítások jönnek létre. A második fejezetben ugyancsak fordításelméleti alapfogalmak, illetve fordításelméleti kérdések ismertetésével foglalkozik a szerző, ezúttal már a romantika korából származó műfordítás terminust is figyelembe véve az egyes fogalmak értelmezése során, de értelmezi egyben magát a műfordítást is, segítségül hiva többek közt T. A. Kazakova, Lawrence Venuti, Józan Ildikó, illetve Anton Popovič írásait. A harmadik fejezet hat oldalon keresztül tárgyalja a magyar müfordítás-iro-
