Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - TANULMÁNY - Gyüre Lajos: A rebellis (1) (Történelmi rádiójáték)
92 Gyüre Lajos benedikciót? A bécsi püspök stólájával összekötött házasság, s a császár engedélye nem elég?! Kollonics: Júliának zárdában a helye! (más hangon) Te is jobban tennéd, fiam, ha nem a nagykorúsításoddal foglalkoznál annak a híres sógorodnak az ösztönzésére, hanem tanulmányaidat folytatva — mert eszed az van bőséggel isten adományaként — egyházunk, rendünk javára forgatnád, mint ama Pázmány. Rákóczi: A nagykorúsításom már eldöntött dolog, a császár jóváhagyta. A vagyoni elosztástól pedig vissza nem lépek. És nem az előírt törvények szerint, hanem a szívbéli jószándéktól indíttatva testvériesen: fele-fele arányban kívánom elosztani. Kollonics: A törvény nem így írja! Rákóczi: Rossz törvény! Nem kényszeríthetik rám! Én így tartom helyesnek! Kollonics: (szinte kiabálva) Hallgass, megtévelyedett gyermek! Nem félsz az isten sújtó kezétől? О mondja meg — 17 éves létére —, hogy melyik törvény jó vagy rossz!.. (kezét széttárva) Érthetetlen!... Néhány nap elegendő, hogy évek munkája lehulljon róla, mintha a nevelés csődje... (hangot vált) Fiam! Gondold meg, mit veszítesz! Rendünk sokmindentől megóvhat, de vigyázz! Ellened is fordulhat, ha úgy adódik. Gondolj apádra! Ha nem mi védjük, ott hullott volna le a feje a nagyapádé, Zrínyi Péter mellett a vérpadon! S ez a hála?... De jól van, legyen ahogy akarod! Én tehát elhagylak, kitéve nővéred hízelgéseinek, sógorod csalárdságainak, viseld következményeit... De még meggondolhatod! írd alá a meghatalmazó levelet, és felejtsük el ezt a napot! Rákóczi: Kardinális uram! Ez a meghatalmazó levél komoly dolog. Most hallom először. Adjon egy kis időt, hadd gondoljam át... Kollonics: (közbevág) Nincs mit ezen gondolkozni! Aláírod, vagy nem?! Rákóczi: A nagykorúsításom... Kollonics: (kiabálva) Abból semmi sem lesz!... Makacs fiú!... Barátságomat megsértetted, arra többé ne számíts!... Hálátlan kölyök! (Zenei áthajtás) Komornyik: (csengetés) Hívatott a császárnő! Eleonóra: Mondtam, hogy az udvarhölgyek s a bíboros úr legyenek a sárga szalonban! Azt úgy szeretem! Komornyik: Éppen jönnek, felséges asszonyom. Eleonóra: (ajtónyitás, lépések, Kollonicshoz) Na végre, hogy itt van a bíboros úr! Ide üljön mellém. Kedves bíborosom! Már megint borsot tört az orrunk alá az az imposz- tor „rebellis kölyök!” Engedélyünk nélkül jegybe lépett rokonunkkal, a hessenidarm- stadti unokahúgunkkal, Magdalénával! I. udvarhölgy: Oh, oh, az a rebellis kölyök! Na de ilyet! Engedély nélkül? Nahát! Hogy merészelt... II. udvarhölgy: Az a faragatlan tacskó? Hisz még csak 18 éves! III. udvarhölgy: Aspremont gróf meg a rokonsága kieszközölte, hogy nagykorúsítsák! Pedig a magyar törvények kimondják, hogy csak 21 éves korában lehet nagykorú! Kollonics: (bosszúsan) Az csak a birtokai visszaszerzéséhez volt szükséges. Meg is mondtam neki: Maradj a rendben a jezsuitáknál. Azért neveltünk, gondoskodtunk rólad.
