Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Poór József: Vizek hátán, szelek vállán (Részlet)
Vizek hátán, szelek vállán 73 Nekivágott hát Slocum a tengereknek, mint az albatroszok a levegőóceánnak. Aztán jól megcsinálta, mondhatnánk, s igaz is, fenemód élvezte tettének módját. Ezzel nézzünk utána, e kaland (ami attól egyszerre több és kevesebb) miként vetette ki árnyékát a huszadik századra egyik változatában: ... kifújt szelek járnak, ereje 3 Beaufort fok, irány 157, megtűri, hogy a hajó minden ponyváját felaggatva (grot, génua és néhány pelenka) ügessen déldélkeletnek. Krenko, a kapitány, civilben (jaj) könyvelő, háttal az útiránynak az önműködő kormány csapszegét reparálja és szidja gyártójának minden ősét, a fedélzeten máskülönben árva lelket sem látni - és most! Most ebben a pillananatban részességet kérünk az utazásból és nyomába szegődünk az Egei-tengerre vetődött prágai vitorlásnak. A férfit a tegnaptól itt felejtődött hullámos állapot (csak nem döghullámok) dühíti, s igyekszünk megőrizni nyugalmunkat. Megkockáztatotom, nyomasztó, iparkodunk bátraknak látszani. A kabintetőről szétáradó kötelek zűrzavaros látványa nem túl bizalomgerjesztő, s a kötelek szálonkénti nevének megjegyzése a reménytelenség látszatát kelti, kész talány a szorítok, terelők, csigarendszerek és csörlők rendeltetése, ami mások szerint elmés találmányok darabjai. A férfi, érdekes, tudja és bírja e zűrzavar rendszerét, úgy nyúl egy kötél után, mint a versenyzongorista a felső C után, és jól vettük észre, ha valamit megfeszít, akkor utána valami lazul, igaz, néha csak az izmai vagy az idegei. (Hé! Ki vonta be azt az orrban röpködő sárkányt?) A férfi pillantása végigszalad a kabinajtó oldalán a megannyi zsibvásári műkincs, illetve zsákmány látványán, százéves vekkerekkel a versenybeállítható műszerek oszlopán.- Küldheted - kiált le Krenko a kabinba az asszonynak, s a lejáró keretében felbukkanik egy reneszánsz festményről itt felejtett aranyfürtű gyerekfej...- Ide hallgass - azért utánanyúl a fedélzetre kapaszkodó, imbolygó ember- palántának, mielőtt lebukfencezni készülne -, hányás szél? Az angyalka a hullámokra füttyent, tudománya a kisujjában. - Ha megtörnek a hullámok? - egészen a zanyja. Kiszól a zannya. - Hadd már, kapitány! A gyerek, most pontosítunk, a kislány, most teljesen szerelmes apjába. - Öcsi bekakált - közli bizalmasan.- Megint beszarott? - hüledezik az ő királyi...- Nincs az a szíjén, melyik eltéjítené - így a kislányka magának és megbocsátja apja elszólását.- Négyre Rodoszban leszünk - mondja erre az ő kapitánya.- Akkor kikereeesem az A-betüset -, de apja hallgat. - Akkor a J-ét!- A C-ét, a C-ét, tudod, a C-ét - röpül az anyai trillala a kabinból. Angyalka arca beborul.- Nem kell pilot - inti le őket a kapitány a C jelzőzászlóra gondolva, kellenek a fenének a jelzőzászlók. Figyelnek is erre. Nem először érkezik Rodoszba, fél őrá-
