Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (3) (Napló)
64 Kulcsár Ferenc elárulták idegen hatalmaknak (orosz, francia, angol), gátlástalan és főleg álszent mesterkedéseikkel és cselszövéseikkel egyrészt azt kivánták elérni, hogy „Magyar- országból csak Pest és vidéke maradjon meg”, másrészt azt, hogy a Gondviselő, azaz a Teremtő kegyelme által rájuk bízott szent missziót teljesíthessék - ezek az ő szavaik! —, megalakítva Csehszlovákiát, s biztosítva annak ragyogó jövőjét! Micsoda Gondviselő az, aki a második világháború szent célból történő meghosszabbításán mesterkedő, s ezzel emberek százezreinek fölösleges pusztulását eredményező erkölcstelen egyénekre adja áldását, hogy megalakíthassanak egy „ragyogó jövőjű”, életképtelen államalakulatot, mely a történelem valamennyi krízishelyzetében szétesett, s végül teljesen meg is szűnt létezni, hogy aztán széthullt darabjai újra meg újra botrányokat vajúdjanak Európa szívében. Ilyen kókler lenne a Gondviselő? * * * Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a mindenkori szlovák kormány egyik legfontosabb, elsőrendű célkitűzése a nemzetállam megteremtése, azaz a „nemzet ott van, ahol az állam van” elv, vagy inkább elvtelenség alapján minden erejével arra törekszik, hogy az „államot nemzettel töltse meg” - ezt pedig hol nyílt, hol látens szlovákosítási intézkedésekkel igyekszik elérni. Mindjárt 1945 után elkezdték megvalósítani „nagy művüket”, azzal a leütéssel, hogy „a magyar elemnek szlovák földön nincs mit keresnie”. S be is indult a „buldózer”: kitelepítés, áttelepítés, iskolák, templomok bezárása, a magyar sajtó, a magyar szó betiltása, reszlovakizáció, később a magyar kisebbség államalkotó voltának megtagadása, az alternatív iskolák, egynyelvű bizonyítványok, a földrajzi nevek írása, a nyelvtörvény, a hazafiassági törvény, a magyar állampolgárság felvételének terrorizálása, a lelki összetartozást kinyilvánító Nemzeti Összetartozás Napjának gyalázása, revizionizmussá nyilvánítása — egyszóval elnemzetietlenítés elnemzetietlenítés hátán, diszkrimináció diszkrimináció hátán, ferdítések ferdítések hátán, hazugságok hazugságok hátán. A szél pedig onnan fúj, hogy a többségi szlovák nemzet nem érzi maradéktalanul sajátjának az államot; ezért nyelvi, kulturális, demográfiai, gazdasági politikával igyekszik „elfogyasztani”, megfélemlíteni, lelki bizonytalanságba űzni a magyarságot, a szlovákok múltbeli sérelmeire hivatkozva, amelyet most és örökké „szent kötelességük” ellensúlyozni, visszafizetni, bevetve akár az államapparátust is. A jogfosztott, másodrendű, megalázott, diszkriminált, hűtlenséggel vádolt kisebbségi magyarságnak erre egyre határozottabb választ kell adnia: ki kell kényszeríteni - többek között az Európai Unió és az anyaország támogatásával - a kollektív jogokat, az önálló entitássá válást, az önrendelkezést a társadalmi, politikai és kulturális intézményrendszer létrehozásával, továbbá arra kell törekedni, hogy az Európai Unión belül dolgozzanak ki egy európai kisebbségi modellt, s biztosítsák az etnikai csoportokat toleráló szint növekedését. Amíg mindez nem valósul meg, amíg az Európai Unión belül büntetlenül lehet csúsztatni és hazudozni,
