Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Lehocky Teréz: Keresztre feszítve (2) (Novella)
50 Lehocky Teréz világháború. A fejesek Hitler, Mussolini, Sztálin, politikai ripacsok, csepűrágók, de most mind egyenruhás parancsnokok, gyarmatokra áhítoznak, ahová majd kiszál- lithatják az emberfelesleget. Mussolininak fáj a foga Abesszinára, a kőolajra. Menesztette a négust, kényszerítette, hogy hétrét görnyedjen az olasz zászló előtt, noha a világ legrégibb uralkodójának tartja magát. Leszármazottja Salamon királynak és Sába királynéjának. Palotájában szentkép, rajta Pontius Pilátus és a felesége, Claudia kanonizált szentek, hiszen mindenáron meg akarták menteni Krisztust. Mussolini gúnyosan hahotázik a kopt liturgián. Benito, akár csak az apja, antiklerikális. Dúcéként megrabolta az egyházat a la- teráni szerződéssel, a „modus vivendivel”. De a politikai élet megköveteli, hogy térjen vissza az egyházhoz, legyen hűséges. Most már nem lázit, hogy minek a püspököknek a nagy jövedelem, a kongrua (papi fizetés), minek nekik az autó, menjenek az apostolok lován, nem izgat, hogy a papság a legszebb palotákban lakik. Egyáltalán nem pironkodik, hogy most az egyház lobogóját viszi. Feleségül vette Ráchelt, a gyerekeket megkereszteltette, habár a lánya Edda már eladó lánynak számított. Az egyházi esküvő sebbel-lobbal történt. Ráchel pont főzi a sajtos makarónit, papucs van rajta, kötény, mikor a Duce a vízcsaphoz húzza, hogy mossa meg a kezét. — Gyere a szalonba. Elveszlek feleségül. A szalonban pár gyertya ég. Ott mondták ki a holtomiglant. Az esküvőn elhangzott hűség nem gátolta a Dúcét. Lefeküdt egy harmincéves újságírónővel. Teherbe ejtette. Lett belőle egy fia, Albino Benito. Az anyakönyvvezető előtt elismerte, hogy ő a biológiai apa. Ráchel tud Ida Dalserről, aki annyira elszemtelenedett, hogy ki-bejárt a tor- loni villába, mint aki otthon van. Látszott, hogy ki akarja túrni Ráchelt a jogaiból. Mondják Ráchelnek: — Menj a rendőrségre. Mi keresnivalója van nálatok! Ment is tüstént, de hiába. Méltatlankodott, siránkozott. A fasiszta rendőrparancsnok föl sem állt előtte. Ültéből jelentette ki „ez nem a mi dolgunk. Magánügy a férfi félrelépése. Magánlaksértésért sem idézhetjük be Dalser Idát, ha egyszer a Duce vendége. Benitónak nagyon kellemetlen, hogy a felesége kiteregeti a családi szennyest. Kikáromkodta magát és jól elpüfölte Ráchelt. Ám a józan esze mondja, hagyjon mindent abba Idával. Úgyis kezdte már unni. Látta minden porcikáját, meztelenül is, meg felöltözve is. Azonkívül Ráchel megint másállapotban van. A párt se nézi jó szemmel a női kalandjait. Nem volt könnyű Idát lerázni. Hiába kínált pénzt, s ajánlotta neki, menjen el Milánóba. Ha akar, maradhat Rómában, szerez neki remek állást. De Dalser Ida bosszút állt. Elhíresztelte, ami különben is igaz volt, hogy a Duce elfogadta a sápot a nagyiparosoktól, a hajóipartól, fegyvergyártóktól. Erre Benito végleg menesztette a lányt, úgyis, mint újságirónőt, és úgyis mint ágyast. Folyósított neki havi 250 lírát, amire kötelezte a bíróság tartásdíj címén.
