Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Z. Németh István: Költő, rengeteg csillaggal (A hetvenéves Tóth Elemér köszöntése)
Jubilánsok köszöntése 31 A „hiánylistán” igazított az is, hogy 1997-ben („fennállása” óta először!) megjelent az irodalmi lexikon (1918-1995), majd néhány évvel később, javított, bővített formában (2004-ben) A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona (1918 - 2004). Őszinte örömünkre szolgált, hogy munkatársként Szeberényi Zoltán is részt vett a szerkesztés munkájában, erősítve azt a szándékot, hogy a kiadvány tárgyilagos képet nyújtson a kisebbségi magyar irodalomról. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, a .jobbító” idő okkal és joggal veti fel a sikeres pályát „befutott” lexikon újabb kiadását. Nem csak azért, hogy képet adjon irodalmunk gazdagodásáról, hanem azért is, hogy az új nemzedék munkássága is jelezze azt a „többletet”, mely fontossá tette irodalmi életünket. Felmutatva persze azt is, mellyel a korábbi nemzedékek munkássága gazdagította irodalmi életünket, növelte annak rangját, erényeit egyaránt. Nagyzolás nélkül idézhetjük ma is Halász Gábor Ortega munkásságával kapcsolatban 1944-ben leírt sorait: „Európát a gondolkodói tették egységessé. Bármilyen megosztott volt hatalomban, versengésben, gyűlölködésben, néhány tiszta lélek üzent egymásnak, és az eszmék körülabroncsolták a széthulló bordákat... maroknyi csoport óvta az európai szellemet, egyszerűen azzal, hogy közös problémáik voltak s közös vívódásaik. Bármilyen távoli csillagra függesztették tekintetüket, a földet védték meg a lábuk alatt.” Együttérző tisztelettel, szerettei és nagyrabecsüléssel végül azt mondhatjuk, öröm számunkra Szeberényi Zoltán munkássága, beleértve az 1945 utáni kisebbségi magyar irodalom kétkötetes munkáját is. És csak ismételni tudom az ünnepekről 1987 februárjában írt soraimat: „A nemzetiségi irodalom létezésének személyi feltételrendszerében egyfajta állandóságot, megnyugtató következetességet és tárgyilagosságot jelentett számunkra Szeberényi Zoltán munkássága.” Őszintén kívánjuk, hogy az ünnepelt munkája az elkövetkező években is gyümölcsöző legyen. A jobb Sors és elviselhető egészsége segítse őt abban, hogy gyarapítsa, gazdagítsa azt az életművet, melyet szorgos, sziszifuszi munkával végzett és végez ma is. Főnöd Zoltán Költő, rengeteg csillaggal (A hetvenéves Tóth Elemér köszöntése) Tóth Elemér verseivel, meséivel, mesefordításaival első osztályos koromban, a Kis Építő hasábjain találkoztam először. Emlékszem, mennyire magával ragadott e költemények játékossága, egyszerűsége és derűje, a mesék pajkossága és humora. Később lenyűgözve forgattam a költő „csillagos” gyermekversköteteit, a Csillagrózsát és a Csillagménest. Következő nagy „találkozásunk” 1991-ben történt, amikor A csehszlovákiai magyar gyermekköltészet fejlődése 1970-től 1990-ig című diplomamunkámban ezt írtam - többek között - az 1988-ban megjelent Őszi kert cimű válogatott gyermekverskötetéről: „Simkó Tibor Tikirikitakarakjával együtt hazai gyermekköltészetünk csúcsa.” Tóth Elemér költői munkássága az 50-es évek második felében indul. 1959-
