Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Faunus
70 Csehy Zoltán lett az zajlik le, amit Ricci állapít meg, miszerint a Faunusban a három beszélő szereplő (Palemon, Pamphylus és Meris) egyetlen én-hez köthető különféle vélemény- nyilvánítások felfejlése.2" Magyarán: a költő lelkében lezajló párbeszédet halljuk, a textus nem más, mint a Boccaccióban dúló érzelmi bizonytalanság három nézőpontba kivetült, költői vitája. Faunus nevét Boccaccio maga indokolja Martino da Signához írt levelében „Tértié verő egloge titulus est faunus: nam cum eiusdem causa fuerit Franciscus de Ordelaffí, olim Forlivii capitaneus, quem cum summe silvas colerete et nemora ob insitam üli venationis delectationem ego sepissime Faunum vocare consuaverim eo quod fauni silvarum a poetis nuncupentur dei, illám Faunum nominavi”. Vagyis: Faunus a vadászszenvedélye miatt kapta ezt a mitológiai nevet.21 A fikciós névadás itt különösen sajátos: Boccacccio ugyanis megvallja azt is, hogy a Faunus nevet ő maga élőben is alkalmazta, vagyis a környezete számára evidenciával bíró lehetett a valóságreferencia felfejtődése. A név előtörténetének ismerete rávilágít egy fontos dologra: a történelmi valóság költői ténnyé válása nem pusztán a fikció terepén végzett intellektuális munka gyümölcse, hanem egyfajta létesztétika természetes velejárója. A világok közti átjárhatóság kortárs horizontja tehát sokkal nyitottabb, mint első olvasásra vélnénk. Faunus neve etimológiailag a ’faveo’ igével való kapcsolata miatt is telitalálat, hiszen a pártfogó és pártfogolt viszonyát hierarchikusan is kifejezi. Közismert Boccaccio és a kor hangsúlyosan etimologizáló hajlama, mely e vers esetében sem maradhat figyelmen kívül. Faunus jósfunkciója is adalék lehet Boccaccio Ordelaffi-transzformációjának értelmezéséhez: Ordelaffí ugyanis részint hallja a kor szavát, másrészt az antik Faunus Fatuusként megjelenő funkciója, miszerint az isten hangokat és képeket küldve jövendöl, rendszerint a kiválasztott személy álmában is markáns részét képezheti szereplői identitásának. A buko- likus regiszterhez kötődő római isten nevét Boccaccio a vadászat regiszterébe tolja át, ennek jelentőségéről később. Az ecloga olvasása tehát bizonyos előfeltételekhez kötött, egyéb esetben az értelemtulajdonítás nem ad ki koherens egészet, s noha teljes létjogosultsága van a jelentésirányok megközelítésbeli változatosságának, mégis létezik egy konstrukciós minimum, mely nélkül az értelmezéskísérletek csak kísérletek maradnak. Mindez ugyanakkor a teljesen koherens értelmezés lehetetlenségére is figyelmeztet. „Auribus accipe voces” - az akusztikus hatások primátusa Az ellenpontozás, az egymásnak feszülés adja Boccaccio eclogájának dinamikáját: a költő alapkontrasztokat alakít ki, melyekre aztán a mikrostruktúrák egész rendszerét feszíti rá. A pásztori dorgálás nyitógesztusa még csak-csak, de a részegség meglehetősen körmönfont felrovása („Cantarus attrita nimium, puto, lapsus ab ansa / termit hune.”) már nem lenne maradéktalanul érthető a megfelelő vergiliusi helyek - utalás Vergilius hetedik eclogájának részeg Silenusára (7, 17) - intertex-
