Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Százdi Sztakó Zsolt: Pogány (elbeszélés)
Pogány 55 Jeremiásnak az volt az érzése, hogy a csillagok között járnak, és csak a kezét kellene kinyújtania, hogy megérintse őket, mint gyerekkorában a karácsonyfán, aminek a tetején ott ragyogott a betlehemi csillag. Aztán ereszkedni kezdtek, és Jeremiás egy csomó kalapos, szakállas férfit látott, akik egy fal előtt hajlongtak, és kántáltak valamit.- Ez itt a Siratófal - magyarázta Angelo a zsidók szent helye. Állítólag a fal a második templom maradványa, ami ezen a helyen állt.- De hát minek hoztál engem ide - nézett Jeremiás rosszallóan Angelóra. - Én nem zsidó vagyok, hanem keresztény. Az Úr igaz szolgája. Az Úr igaz szolgája - ismételte Angelo -, ha tudnád, hogy hányszor hallottam ezt már. Az igaz szolga az igaz Istent akarja szolgálni, pedig az csak egy van, csak a nevek és a nyelvek különböznek, amelyeken imádkoznak hozzá. Isten, az isten. Neki egyébként sincs szüksége szolgákra. Szolgákra csak az embereknek van szükségük. Jeremiás elgondolkozott az Angyal szavain, de közben már felemelkedtek, és szálltak tovább. Következő állomásuk a Sziklamecset volt, ahol a muszlimok a földnek érintve homlokukat, éppen a pénteki imát végezték.- Rajta, imádkozz te is - biztatta Angelo meglátod, egyszerű. Csak azt kell hajtogatnod: „Allah akhbar!”(a torokhang tökéletes volt) egymás után ötször elismételve, és közéjük tartozol.- Ne kísérts engem! Én az Urat szolgálom!- No, igen - bólintott Angelo -, az Urat hálásabb dolog szolgálni, mint az embereket. О csak ritkán követelőzik, és a legtöbbször megelégszik vele, hogy mi nyi-latkozzunk a nevében. Azért hoztál ide, hogy gúnyolódj rajtam? - kérdezte Jeremiás gyanakodva. Ha akarod, vissza is vihetlck. Mindössze annyit kell tenned, hogy felébredsz, hisz én csak egy álom vagyok. Jeremiás nem akarta, hogy Angelo visszavigye a pályaudvarra, ezért most egy másik helyre vitte öt.- Ez itt a via Dolorosa, a szenvedés útja - magyarázta Angelo -, ahol a keresztre feszítés előtt az elítéltek utolsó útja vezetett, fel a Koponyák hegyére, ahol a kivégzések voltak. Jeremiás lelke megrendült Angelo szavaira, szemét könnyek homályosították el, ahogy az Úr szenvedésére gondolt. Lassan az út is megelevenedett, amin egy borzalmas menet vonult csigalassúsággal. Elöl a három elítélt, akik a hátukon keresztfát cipeltek, amihez a kezük oda volt bilincselve, és ebben a kényelmetlen testtartásban voltak kénytelen vinni a keresztfát. A három közül azonban csak egynek volt töviskorona a fején, ami szörnyű sebeket ejtett, és a vér a szemébe folyt. Egy tréfás kedvű katona még bíbor köpenyt is terített a vállára, ami most csak a járásban akadályozta, és folyton megbotlott benne. Ilyenkor rögtön fölötte termett
