Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Gyüre Lajos: Kassa és a Rákócziak (1619-1700)
18 Gyű re Lajos bor által elindított 1619-es felkeléssel, s maga I. Rákóczi György is ekkor jelenik meg először Kassán. Nagy László azonban ezt a feltevést gyökereiben megváltoztatja a „Bibliás őrálló” könyvében. (34.old.) Ezt Írja: „A fiatal Rákóczi György már 1605- ben megjárta Kassa városát”. Idézi továbbá Pemeszi Gábor 1605. jan. 13-án írt levelét Makrai Istvánhoz: ...„Rákóczi Sidmont (sic) az fiát urunkhoz (ti. Bocskaihoz) küldte, hogy hívsége felől inkább ne kételkedjék, minden nap urunkkal vagyon együtt. Vele egy időben ott apródoskodott még a kissé idősebb Báthori Gábor és Bethlen Gábor is.” Van egy másik megállapítása is Nagy Lászlónak, ami megintcsak megváltoztatja az eddigi álláspontot Rákóczi Kassára történt bevonulásáról az 1619-es évben. Kassa egyik történetírója, Tutkó József jegyzi fel: ... „1619. Dóczy András Kassa főkapitányává lön. Augusztus 24-én Bethlen Gábor a Tiszán átkelvén, ott három napig seregével állapodott meg. Oda jövének Kassa küldöttei is, kik a város átadását megajánlották. Tetszett ugyanez Bethlennek, de árulástól tartván, a majd 40 ezernyi sereggel nem bátorkodott személyesen megindulni, hanem seregének csak egy részét Rákóczi György fő-, Szécsy György s Rédey Ferencz alvezérekkel küldé. ...A vezérek szeptember 5-én a város alá érkeznek, s a városatyák Rákóczi előtt megnyitják a kapukat, s Dóczy Andrást pedig vasba verve Rákóczi Fogarasra küldi. Ami a következő napon - szeptember 6-án a városban lejátszódik, akár a mai legvadabb krimitörténeteket is felülmúlja. Tutkó ezt így tárja olvasói elé: ... „Szeptember 6-án Alvinczi Péter hitszónok, s Reiner Menyhért tanácsbeli azon esedeztek (értsd: Rákóczi előtt), hogy engedtessék meg a római kath. papok- s polgároknak közönséges meggyilkoltatásuk, mely istentelen szándék ellen teljes erővel ellenszegülének úgy a vezérek, mind pedig a tanács, de még sem gátolhatták meg, hogy ezen két hit- dühösködő egyénnek ingerlésére többek vagyona ki nem prédáltatott, s Hoffmann római katholikus polgár meg nem öletett, nemkülönben három római kath.pap ki nem végeztetett volna. A szerencsétlenek valának: Körösi (Crisinus) Márk esztergomi kanonok (ez kassai papnövelde jószágán Széplakon mulatván Bethlen előtt a városban keresett menedékhelyet) s a két jezsuita: Pongrácz István s Grodeczy Menyhért, kiket a fent nevezett két hitdühösködő vallásuk elhagyására rá nem vehetének, kegyetlen ütések után egy fagerendára egészen levetkezve, felfeszítették, s oldalaikat szövétnekek lángjaival annyira égeték, míg belsőrészeik ki nem látszottak, végtére megfojtván őket, testeiket pedig az ámyékszékbe vetették.” Mit mond erről az esetről Kassa egyik - ha nem a legjobb - történetírója, Wick Béla kát. szerzetespap a Kassai Szent Erzsébet dóm c. könyvében? (Megj. 1936. Szt. Erzsébet Ny. Kassa)... „midőn éjjel a szombatot megelőzte (szept. 6-án, Gyl) a város tudta és beleegyezése nélkül a pápista papokat, két jezsuitát, s harmadiknak a széplaki apátság kormányzóját a Rákóczi gyalogosok prefektusa Bay Zsigmond (miként a hír mondja) felkoncolta és a kloakába dobatta, ahonnét azonban a tanács parancsára kihozattak és földbe ásattak mégpedig éjnek idején”... Ha a fenti idézetet összevetjük a Szabó Lajos kassai ref. lelkész könyvének (Kassai Kálvinista Krónika, 1944. Nyomta: Wiko ny. Kassa) idevágó passzusával, akkor az a meggyőződésünk, hogy a három szerencsétlenül járt pap esetét az akkori,
