Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - TANULMÁNY - Németh Zoltán: „Péterek” nemzedéke (A posztmodern prózafordulat értelmezéséhez)
„Péterek” nemzedéke 9 partján és Berlinben, az 1970-es évek elejének eseményei szintén Berlinben játszódnak. A hatszor három plusz egy fejezet eltérő idő- és térszerkezete homogén elbeszéléstechnika által jelenik meg: mind a négy szöveg (két visszaemlékezés, egy regény, egy kommentár) modalitása azonos. Az 50-es években egy névtelen szerző gyermekkora, a 70-es években felnőttkora jelenik meg, a századfordulós fejezetek pedig ennek a névtelen énnek a regényeként prezentálódnak. Az Emlékiratok könyvének negyedik része, az utolsó előtti, 18. zárófejezet kommentár, a kézirat el- rendezőjének szövege. Hiába azonban a három én (a két visszaemlékezést író névtelen memoárszerző; alteregója, a regényhős, a fiktív Thomas Thoenissen; Somi Tót Krisztián, a kommentár írója), a szöveg egyetlen hang szólamát jeleníti meg, nyelvileg nincs különbség az egyes fejezetek között. A regény elbeszélői pozíciójának egyneműségébe beleírja magát a kommentárnak és az eredeti szövegeknek a viszonya. Ottlik Géza Iskola a határon című regényéhez hasonló a probléma: eldönthetetlen, hogy a különálló szövegeket közzétevő kommentátor vajon belenyúlt-e, s ha igen, milyen mértékben, a három éve halott névtelen szerző szövegeibe. A töredékességnek, eldönthetetlenségnek és bizonytalanságnak a jellegzetesen posztmodem tapasztalata a felidézett múltat és a szöveg státuszát is döntő módon befolyásolja. Az Emlékiratok könyve énjének világhoz való viszonyát alapvetően határozza meg a testhez való viszony. Magát a regényt is a testírás egy lehetőségeként foghatjuk fel, olyan szövegként, amely a férfiidentitás megszerzésének tapasztalatát teszi közzé. Ez a tapasztalat a szövegbe írt tabu jelentésein keresztül (nemi szervek, szexualitás és homoszexualitás, közösülés, incesztus) jelenik meg a legnyilvánvalóbban. A vágy irányíthatatlansága, a testleírások és az élvezet, az orgazmus azok a fokozatok, amelyeken keresztül a férfi elfoglalja helyét a regény szimbolikus rendjében és a patriarchális társadalomban. A Párhuzamos történetek című regény az Emlékiratok könyvé nek ezt a vonulatát teszi meg egyetlen és kizárólagos tétjévé: minden jelentés, minden értelemadás kizárólag a test megtapasztalásán keresztül jelenik meg. A testet érintő szenvedélyes érdekeltség az Emlékiratok könyvéhez hasonlóan a nagyregény totalitása által mutat be különféle, egymástól gyökeresen eltérő életsorsokat. A regény radikalitása leginkább a nemiség nyelvi tapasztalatából adódik: ötvenoldalas szeretkezés- és ne- miszerv-leírások, a hullafoltok aprólékos bemutatása, a gyilkosság testi folyamatainak precíz bemutatása bizonyos olvasói körökben olvashatatlanná, túlírttá teszik a müvet. Más értelmezések szerint pedig Nádas Péternek ez a regénye mérföldkő a magyar irodalom történetében, hiszen test, szexus és hatalom kérdései ennyire nyíltan magyar nyelven sosem jelentek meg. Esterházy Péter szerepe a posztmodern magyar irodalomban szintén megkérdőjelezhetetlen, hatása a kortárs magyar irodalomra felmérhetetlen. Míg Nádas Péter prózafordulatban részt vevő művei a korai posztmodernre jellemző szövegalkotási technikákkal tartanak rokonságot, addig Esterházy Péter regényei és
