Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Aich Péter: „...Asztali csevegések” - Hitler módra...
81 tuniónak közös határa. München után egy év sem telik el, s Sztálin megnemtámadási szerződést köt Hitlerrel. Az ilyen aljasságot persze lehet rugalmas diplomáciának is nevezni, bár sokkal kézenfekvőbb a gyanú, hogy mindezzel más célokat akartak leplezni. S hogy megalapozott ez a gyanú, tanúsítja az, ami a diplomáciában, a külpolitikában, s ne feledjük: katonailag is a Szovjetunió lerohanásáig történt a szovjetek részéről a nyugaton szomszédos államaival. Amikor aztán Hitler lerohanja a Szovjetuniót, Sztálin csodálkozik egy nagyot, el sem akarja hinni, és sokkot kap, a Vörös Hadsereg pedig vereséget vereségre halmoz (Hitler meg azt hiszi, ez is olyan gyorsan megy majd, mint a franciákkal). Kézenfekvő az a gyanú is, hogy a kezdeti vereségek, illetve a német hadsereg gyors előrenyomulása annak tudható be, hogy Sztálin nem rendezkedett be a védelemre (ahogy azt mindig hangsúlyozták), hanem a támadásra. Nos Hitler éppen erre utal többször is, nevezetesen arra, hogy az ő háborúja a Szovjetunió ellen valójában preventív háború. A szakirodalom ezt „történészek vitája” címen tartja számon, többnyire Emst Nolte történészre hivatkozva. Van, aki úgy látja, hogy Hitler preventív háborúja csak válasz a bolsevik agresszióra, csakúgy, mint a holokauszt is „csak” válasz Sztálin gyilkosságaira. Ez a szemlélet valójában a náci bűnök kisebbítését, bagatellizálását, ártalmatlanná tételét jelentené. Pedig ha tényleg így is volna (mármint hogy Hitler csak replikázott Sztálin tetteire), végképp nem jelentené a nácik rehabilitálását: a bűnök egyszerűen nem oszthatók kisebb részekre (ha ketten gyilkolnak meg valakit, nem lehet azt mondani, hogy az egyik nem egészen, hanem csak félig gyilkolt, ezért a gyilkosság ügyében ártatlan). Arról nem is beszélve, hogy a náci gaztettek aligha lehettek válaszok Sztálin gulagjaira meg arra, ami ott és a kommunizmus építése ürügyén történt, mivel afféle hírek nemigen jutottak ki a Szovjetunióból, na meg miért is zavarta volna Hitlert a gulag. S bár Hitlert bizonyos szempontból Sztálin gyenge inasának tekinthetjük, nem közvetlenül tőle tanulta mindazt, amit uralma alatt a nácik elkövettek. A bűn tehát oszthatatlan: ha ketten gyilkolnak, az ugyanúgy bűn, mintha csak egy. A preventív háború elmélete (ténye?) is legföljebb magyarázatként használható, nem pedig fölmentő ítéletnek. De mire is utal Hitler asztali beszédeiben? 1941. november 12-én arról szónokol, hogy az orosz földet nehéz lesz elfoglalni, már csak azért is, mert nincsenek ott országutak, „de jaj volna nekünk, ha kocsijaik a mi útjainkra jönnének!". Ez eléggé világos utalás a megelőző háborúra, de persze nem bizonyíték. Amint Hitler Sztálint és az oroszokat jellemzi, abban sok a találó fölismerés (például, hogy Sztálin nem a bolsevik eszmék győzelmét segíti elő, mert valójában a cári pánszlávizmus folytatója), ugyanakkor egy egész sor teljesen alaptalan dolgot állít (például hogy az oroszok sosem találtak föl semmit, minden, amijük van, azt külföldről hozták be stb.). Ez fölveti a kérdést, tulajdonképpen mit is tudott Hitler a Szovjetunióról? A német hírszerzés eléggé sánta lábakon járt arrafelé, ráadásul Sztálin is értett a blöfföléshez és ködösítéshez. Hitler egyébként is hajlamos volt ítéletét
