Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Czapáry Veronika: Nekem már van ballonkabátom (novella)
Nekem már van ballonkabátom 57 tálán állatok, kérdezem. Nem baj, mert reggel én öntözöm meg a virágokat és Anyu mossa ki. A halálos tavasz nem reggel ébred fel, a halálos tavasz egy szimpla szó. Nagyon nehéz kiinni a mondatokat, mert mindegyik súlytalan állapotban kell hogy legyen. Nem harcoltam sokáig, pedig a fiúknak mindig könnyebb. Ok harcolnak, de mi lányok nem harcolunk. Neked jól kell viselkedned, kislányom, hiába van ballonkabátod. Most nem tudom, ezt Apu mondja-e vagy Anyu, mert összemosódnak körvonalaik. A szavakkal való játékot tartom a legizgalmasabbnak, ezek a legjobb színek. A vonalak mindennél fontosabbak és mi örülünk neki, ha kapunk vonalakat. Örüljél annak, hogy a halott állatok veled játszanak, mondja Apu, mert sok mindenkivel nem beszélnek. Milyen szép a testük, mondom, de Apu szerint már nincsen testük, mert meghaltak. Én is így gondolom és örülök, hogy meghalt a nővérem, mert sokkal jobb élni, mint meghalni. Most Anyu következik, pedig Anyu olyan szép. Nem, nem, én nem teregetem ki a virágokat és nem is mosom ki őket az időben, hiába akarod. Olyankor zöld fü nő és szerintem ö él. A fű él, mondja Anyu és mi örülünk neki, kislányom, hogy neked már van ballonkabátod. Ő látogat meg ibolyával és olyankor mondatokat is megtanulok. A legizgalmasabb a narancssárga színben létezni, a fehér fénnyel, olyankor hajnalban és mindig, amikor ég a fény. Nekem már van ballonkabátom, mondogatom és örülök, hogy megtanultam ezt mondatot. Hány éves vagy? Tizenkettő mínusz tíz, mondom, és örülök.
