Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Aich Péter: „...Asztali csevegések” - Hitler módra...
74 Aich Péter gatóságát. Néha olyan zagyvaságokat mond, hogy még utólag is égnek áll az ember haja, s nem tudja elképzelni, hogy mindezt normális emberek hallgatták, és készpénzként elfogadták. Esetleg kényszeredetten, kínlódva - vagy netán tényként - fogadták és elhitték a „lózungot”. 1942. január 29-én éjjel a vonatban Berlin felé haladva, azzal a történelmi fölismeréssel „szórakoztatta” a hallgatóságát, hogy a Római Birodalom azért omlott össze, mert az uralkodó gazdagoknak nem volt elég gyerekük. Éspedig azért nem volt, hogy ne kelljen túl sok felé osztani a gazdagságot, így aztán a kereszténység által az egyenlőségre nevelt tömeg egyszerűen elnyelte őket. Ezért is kell a németeknek sok gyereket nemzeniük. Ehhez nem is kell pszichoanalitikusnak lenni, hogy észrevegyük: Hitlernek sok katonára volt szüksége, ezért kellett a sok gyerek. Másrészt számára a kereszténység a náci ideológia konkurenciája volt, s azért volt „rossz” a Római Birodalom elnyelése, ám ez is csak részben magyarázza az agyalágyult fejtegetést. Gyakran az a benyomása az embernek, hogy mindez amolyan hangos gondolkodás, fejtegetés, amely nem föltétlenül a gondolatmenet vége, s amely természeténél fogva minden önkritikát, belső bizonytalanságot mellőz. Ugyanakkor viszont valóban jó lehetőséget kínál, hogy egy tömeggyilkos diktátor lelkivilágába betekintést kapjunk. Helyenként meglepően reális, amit mond. Sőt: az is előfordul, hogy valóban élményszerü a szöveg. Talán meglepő, de így van. Hogy aztán hirtelen megint olyat állítson, aminek a realitáshoz semmi köze, kizárólag vágyálmokat fogalmaz meg, s azokat készpénzként tálalja. Ilyenkor megakad az ember, s elgondolkodik, ugyan honnan veszi ezt Hitler? Miféle információk alapján állítja ezt vagy amazt? Az ilyen fordulatok óvatosságra intenek annak megítélésében is, ami reális és hihető, mi több: a jövőbe mutat. így például 1941. augusztus 2-án este alternatív energiáról beszél. Vegyük figyelembe ezt az időpontot! Konkrétan a vizet, szelet, apályt és dagályt nevezi meg, s a cseppfolyós hidrogént, mint tüzelőanyagot. Meglehet, akkoriban ez is suta álmodozásnak, mellébeszélésnek tűnt, viszont vegyük figyelembe, hogy Németországnak nemigen volt saját energiaforrása, ezért az olajmezőkért való küzdelem sokat nyomott a latban. Az energiahordozókról szükségszerűen el kellett gondolkodni. S aztán ami mellett gyakran elsiklik a figyelem, mert csak propagandabeszédnek, handabandázásnak tartjuk: többször tesz nem egészen világos utalást a Szovjetunió megtámadásának a körülményeire. Lehet, hogy a téma Hitler bennfentes köreiben eléggé ismert volt, ezért nem is kellett bővebben kifejteni, következésképpen elég volt csak utalni rá. Ezek a szövegek azért fölkeltik a kíváncsiságot: ugyan mit tudott erről Hitler, miféle információi voltak, miszerint ítélkezett így vagy úgy, s főleg: vajon nem ez is az álomvilágok kategóriájába tartozik, miként sok más? A nürnbergi perben is fölmerül az a védekezés, miszerint Németország mentette meg Európát a bolsevizmus elől, mert ha nem támadják meg a Szovjetuniót, akkor Sztálin lerohanja Európát. Hitler erre politikai végrendeletében is kitér, de privát jellegű beszédeiben is többször utal rá. Az olyan szövegek, persze hihetetlenül hangzanak, amikor egyúttal azt állítja,
