Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Pomogáts Béla: Erdélyi arcképek - Sütő András
Erdélyi arcképek - Sütő András 55 mozgósítása. Ahogy Görömbei András írta róla: „írói világképének a közösségi realizmus a tengelye. A közösségi cselekvésből, felelősségből, magatartásból kihúzódni igyekvő világban Sütő András életműve a közösségi otthonteremtés lenyűgöző vállalkozása. Az elidegenedés világméretű uralma idején a Rész és az Egész összetartozását tanúsítja. Az individualizmus ellenében egész életműve bizonyítja, hogy az egyén csak tört része az Egésznek, de éppígy azt is vallja, hogy az egyén boldogsága nélkül az Egész sem üdvözülhet.” Ennek a biztató reménynek a növelése érdekében tartotta számon és világította meg szüntelenül az erdélyi magyarság hagyományait, szellemi múltjának és jelenének igaz értékeit. Az erdélyi magyar kultúra értékekben gazdag múltját elevenítette fel, az anyanyelvi oktatás nagyszerű példáira, így a Bethlen Gábor alapította nagyenyedi kollégium kultúrateremtő hatására figyelmeztetett, az erdélyi magyar politikai gondolkodás időszerű örökségét, például Kemény Zsigmond politikai józanságát és realizmusát idézte olvasói emlékezetébe, a népszolgálat és a szülőföld iránt érzett hűség gyönyörű művészi dokumentumait, Tamási Áron munkásságát ajánlotta kortársai figyelmébe. Mindezt azért, hogy a hűség és a szolgálat évszázadokon átívelő szelleme eleven maradjon a jelenben, a Történelem és az Idő szorításában. Útirajzainak hasonlóképpen eszméltető tanulságuk van, az ókori perzsa birodalom emlékeivel és a világhódító Nagy Sándor korával ismerkedve arra figyelmeztetett, hogy egy erőszakos hatalom kényszerképzetei miként tehetik tönkre egész emberi közösségek életét, és pusztíthatják el a közösségi élet és a kultúra nagy értékeit. Ez utóbbi fejtegetésnek - a román diktatúra tombolása idején - példázatos jelentése, időszerű értelme volt. Sütő érvei mindig meggyőző erővel hangzottak, és nemcsak érvelésének logikája győzte meg olvasóját, hanem előadásának magával sodró érzelmi ereje, nyelvi gazdagsága és tisztasága is. Sütő András irodalmi tanulmányaival, emlékező írásaival, útirajzaival a magyar esszéirodalom lett gazdagabb: a Rigó és apostol, a Gond és jelkép, a Nagyenyedi fögevi- rág és a Perzsák írójának minden bizonnyal a modem magyar esszéirodalom klasz- szikus mesterei között van a helye. Az erdélyi magyar író, miként ez munkánkból mindig is kiderült, nem csak a műhelyben és nemcsak a művészi alkotásnak él. Részt kell vennie, szerepet kell vállalnia a nemzeti kisebbségként körülötte élő közösség küzdelmeiben is. Ez nem csak közéleti fellépést, hanem olykor egyéni áldozat- és kockázatvállalást követel. Sütő András is részt vett az erdélyi magyarságnak abban a politikai és szellemi küzdelmében, amely a nemzeti kultúra védelmében, a nemzeti kisebbség emberi jogaiért folyik. Ez a küzdelem nem volt éppen veszély nélküli, minthogy éppen a román diktatúrát megdöntő 1989-es történelmi változások után Romániában felerősödött a román nacionalizmus, és különösen 1990 tavaszán súlyos etnikai konfliktusok nehezítették meg azt, hogy az erdélyi magyarság valóban otthonra találjon szülőföldjén. Sütő András ebben az időben vezető szerepet vállalt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei szervezetének vezetésében, az ő kéz-
