Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Pomogáts Béla: Erdélyi arcképek - Sütő András
Erdélyi arcképek - Sütő András 51 A szomorkás humorral írott kisregény és a nagy sikerű „lírai szociográfia” közötti időben Sütő András mind kevesebb befejezett írói művel jelentkezett, inkább csak irodalmi publicisztikával lépett fel, s néhány tanulmányt, útirajzot adott közre. Egyetlen művészi értelemben súlyosabb elbeszélése: a Zászlós Demeter a- jándék élete a múltban kalandozik. Az erőgyűjtésnek ezekben az éveiben általában olvasmányairól számolt be, és közben mind gyakrabban látogatott haza, engedve édesanyja, családja sürgető hívásának. Ezeknek az erőgyüjtő látogatásoknak, az írói élményvilág és az erkölcsi eszmények eredeti forrásait felkereső utaknak az eredménye Sütő András — és az új erdélyi magyar irodalom - mindmáig legnépszerűbb könyve, az Anyám könnyű álmot ígér (1970), ez később színpadra alkalmazva is közönségsikert aratott. Sütő András talán legolvasottabb munkája, amelynek korszakos jelentőségét az is mutatja, hogy a bukaresti Kriterion könyvkiadó (amely igen fontos szerepet vállalt a továbbiakban az erdélyi magyar irodalom gondozásában) első kiadványaként került az olvasó elé. A regény korai vázlatai régebbiek, néhány részletét a marosvásárhelyi Igaz Szó című folyóirat adta közre 1964—1965 folyamán. Sütő András akkor még „Tudósítás a szülőföldről” alcímmel jelölte meg a szöveg műfaját, ez az alcím a feljegyzések szociográfiai jellegére célzott, a megjelent könyv alcímeként azonban már a „Naplójegyzetek” meghatározás szerepelt, amely határozottabb epikai megformálásra utal. Valójában Sütő műve személyes vonatkozásokkal és vallomásokkal átszőtt szociográfiai dokumentumregény, amely egy erdélyi magyar falusi közösség sorsát beszéli el, s maga az író ennek a történetnek a narrátoraként szerepel. Ez a magyar közösség Sütő András szülőfalujában, Pusztakamaráson élt, ott a román többség mellett kisebbséget alkotott. Ebbe a faluba látogatott el az író, hogy fél esztendőt szüleinél töltsön, és ez alatt az idő alatt ismerte meg közelebbről a kicsiny magyar szórvány múltját és jelenét. A történetnek kettős időszerkezete van: egyrészt Sütő András tartózkodási ideje Pusztakamaráson, másrészt az ottani magyarság fél évszázados története szabta meg az epikai anyag elrendezését. Az író saját gyermekkorát, családjának viszontagságos sorsát beszélte el, a szöveget szüntelenül személyes emlékek és vallomások szövik át, elsősorban a közösségi hűség vallomásai. A személyes jellegű kerttörténet igen nagy valóságanyagot ölel magába: beszélgetéseket, emberi élet- történeteket, falusi életképeket, leveleket, a hatóságokhoz beadott kérvényeket, levéltári dokumentumokat, régebbi újságközleményeket, községi népgyűléseken elhangzott felszólalásokat, mindazt, amiből a szórványban élő magyarság egyéni és közösségi megpróbáltatásainak krónikája kibontakozik. A dokumentarista beszámolót a hagyományos elbeszélés eszközeivel formált történetek egészítik ki, a hagyományosabb zsánerszerű életképek és humoros anekdoták mellett lírai színezetű riportok, riportokból fejlesztett szabályos novellák és jelképes értelmű jelenetek, párbeszédek. A dokumentarista hitelességgel megírt történeteknek általában ellenpontozó szerkezetük van: a kegyetlen tények nyomasztó hatását lírai humor enyhíti, a tárgyias szöveg alkalmanként versprózába vált át, a történet a bal
