Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Faltis Roberta: Téli levél
54 Faltis Roberta — Gyere csak ide, Icinkó-Picinkó, kis húgom! Mondd meg szépen a nénikéid- nek, ki az, akiért ezt a sok szemetet csinálod? Mi nyomja a kis lelkedet? Nekünk elmondhatod. Picinké csak írja tovább rendületlenül a leveleket, hol palackba dugja, hol ösz- szehajtja, borítékba teszi, összetépi, újraírja. Gyártja rendületlenül. — Jaj, már magánéletem sem lehet! Azért, mert gyerek vagyok, még én is élhetem az életem, vagy nem? - Ezen jól el is gondolkodik — Úgy nézz oda, hogy ne vegye észre - mondja Gizi Lujzának és lesve Picinkét fürkészi. — Nézd, hogy elmélázik, ez biztos szerelmes! — Na, neee... Ehhez még túl fiatal! — Mi az, hogy túl fiatal? Vagy lehet, hogy nem emlékszel, mi már az oviban tudtuk, hogy ki lesz a férjünk - elmélázik és leteszi a hallgatót. — Na jó, jó... Jó ég, csak neeeem. Azonnal meg kell tudnom, hogy ki az! Az a gaz. Közben elejti a lomyont, Linának kiesik a füléből a hallgató. — Tapasz? Ki sebesült meg? — Jaaaj, nem elég a baj, még Te is! — Most mi van? Nem látod, hogy nem hallok? — Most mit csinál, hová megy a hajóval, ezt meg ki engedte meg? — Picinkó, hová mész? Azonnal hívd fel a várparancsnokot! — Halló, halló! — Hajó, hajó! - Ketten is telefonálnak felváltva. — Persze hogy halló, de hajóval ment el. Hát hogy - hogy ki? Hát Picinkó! Ki más! — Riadó, azonnal hozzák vissza, elmegy! Picinkó palackpostákat küld a hajóról. — Intéző, intézkedjen, ne hagyja, menjen utána! Küldjön ki mindenkit, akit csak lehet! Mehet! — A hajórádió! Hívjuk fel azon, vagy tudod mit? — Nem, én már nem tudok semmit. Nézzük meg a szemetest, hátha elcsípünk egy levelet - belenéz a bevásárlókosárba — Nem azt mondtad, hogy a szemetesbe? — Jól van, na, ne rí, mint a patonyi. — Miket hordasz itt össze? Mit ne csináljak? — Ne rí, mint a patonyi. — Az meg ki? — Nem ki, hanem mi. Nem emlékszel? Rí, mint a patonyi malac. Gyerekkorunkban mondták így. — Te mikre nem emlékszel? Azt bezzeg elfelejted, hány levelet kaptál az udvarlóidtól. — Na, most már elég, nem rólam van szó. Nem sírok, nem rívok. Csak már szeretném tudni, hogy mi készül itt.
