Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Murányi Sándor Olivér: Formagyakorlat a bírói jelvényről (regényrészlet)
44 Murányi Sándor Olivér F ormagyakorlat a bírói jelvényről Arra ébredt, hogy alsónadrágjában kutat Anikó keze. Az órára pillantott. - Indulnom kell - villant át agyán, azzal óvatosan eltolta a nő kezét, aki erre durcásan húzta el száját. Zordok kiszállt az ágyból. Sietve öltözött. Duzzogó kedvesét magára hagyva rohant ki a kapun, hogy elérje a vonatot. Három óra múlva már ott állt a kötelek között, ahol - a bírói vizsga elméleti részét követően - életében először kellett mások harcáról döntenie. — A gyakorlati rész következik. Egyelőre csak gyerekek mérkőzésein bíráskodhatsz. Igazságosan dönts, győzzön a jobbik - figyelmeztette a harcost a Mester. Zordok a combjáig érő két kis versenyzőhöz lépett. — Fejre, felsőtestre, combra és sípcsontra lehet rúgni, gerincre, ágyékra nem. Tarkóra nem ütünk. Oldalra kilépve támadhatunk, amikor az ellenfél teljesen háttal áll nekünk, se ütést, se rúgást nem kezdeményezünk. Földharcnál karprés és fojtás esetén azonnal véget ér a küzdelem. Miután röviden elmondta nekik a fő szabályokat, amelyeket már versenyzőként megtanult, megvizsgálta, jól van-e megkötve a kesztyűjük. A hatalmas arénában üdvrivalgással fogadta a gongszót a rokonokból, iskolatársakból álló lelkes tömeg: a bajnokság elkezdődött. Zordok kezét felemelve jelt adott a küzdelemre. Amikor a két kis csemete táncolni kezdett a ringben, megdöbbent. A jobb sarokból induló szőke kisfiúban önmagát látta, amint első versenyén izgatottan pillantott - hol ellenfelére, hol a bíróra. Baloldalt egy vörös hajú szeplős apróság próbálta felvenni a küzdőtávolságot. Mivel egyikük sem kezdeményezett, Zordok megállította a mérkőzést, magához rendelve őket. — Ne húzzátok az időt! - figyelmeztette őket. Amint másodszor is jelt adott a küzdelemre, a szőke rárontott ellenfelére. Erőtlen ütésekkel próbálkozott, amelyek közül egyik eltalálta a vörös szeplős állát, aki ettől földre zuhant. Pityeregve állt lábra, ám amikor meglátta bírója szigorú tekintetét, erőt vett magán, és fogait összeszorítva próbált úrrá lenni érzelmein. Ellenfele felbátorodott a találattól, arca mintha valamivel nyugodtabbá vált volna, vett egy mély lélegzetet, és az újabb felszólításra várt. Abban a pillanatban, amikor meghallotta a jelszót, habozás nélkül rohant a vöröshöz, és apró lábszárával combon rúgta. A szeplős egyszerre hullott térdre a szünetet jelző csengőhanggal. Edzője már nem tudta többé talpra állítani,
