Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Öllős Edit versei (Recept, Objektiven, Zsoli, Áhítat)
öllős Edit versei 21 kedélyek de amit fel úgysem rúghatunk abban percenként meg mégse botoljunk úgyis van ami bevált van ami csiszolandó van ami pálfordulásért lehetne manifesztáló (csak nyugodtnak maradni éri meg a lavinaomlás úgyis bekövetkezik ha az éles nyelvek fullánkjai a csípős paprikát mézzel is elegyítik) Áhítat mikor életre kelni látszik az elfelejtettnek hitt soha néven nem nevezett befolyásolhatatlannak kikiáltott dimenzió ahol az összes vélt vagy valós kétségből alig pár szóra bírható ahol az utak csak az első felületes pillantásra vezetnek zsákutcába ahol épp a légüresnek tűnő terek hoznak mozgásba mikor egyszeriben-rendszeresen vagy csak szokásosan igazzá válnak elkallódottnak hitt jegyzetek érvénybe lépnek régen lejárt szerződések éleslövészetet kezdeményeznek elkopott zsebkések izzani kezdenek kiéletien menekvési kényszerek pedig most sem egeket rengető ami esetleg feltűnő a múlt idő most sem használható teljes joggal a feltételes mód most is megalkudott örök érvényű kódokkal meglehet eddig megújulni is csak akkor lehetett ha semmi feltűnően új nem volt a Nap alatt ha a hajszálak milliméter töredéknyi csusszanásai a mikroszkóp alatt maradtak ha egy-egy váratlan toldalék lett a feltépett sebekre ragasztott ki nem érdemelt szeretetnyakék ha a görcsöskitartó önostorozás állítólagos semmiségeken lovaglás lett a legbeszorultabb fék eddig feltámadni is csak akkor lehetett ha a halál újra és újra elmaradt elég volt arra ügyelni hogy képlékennyé ne váljanak a győzelmek el ne maradjanak szikrányi sikerélmények a bevégeztetett krisztusi kor után is összhangba hozhatók legyenek önös és önzetlen feltételek mert ami tényleg látszik az velünk csak dominózik ami szemmel nem látható az mikroszkóp nélkül sem változó (csak pusztulnának végre az önámító keservek csak tudni lehetne végre melyik irányba tartanak a világégések meg az elhantolva is kapálózó sérelmek)
