Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Proust a lakótelepről (Szászi Zoltán: A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága c. kötetéről)
78 KÖNYVRŐL KÖNYVRE éjfélig együtt tartott a csapat a nagy eseményre és a kitartó ünneplésre való tekintettel.'''’ (146.) Van itt tehát némi történelem, és van némi szociográfia, mindez azonban teljesen mellékes, mert úgysem tudhatjuk, hova lyukadunk ki a következő pillanatban, merre sodor bennünket az emlékezés gyönyörűsége és szomorúsága. A szerkezet lazaságának azonban vannak határai, s a szerző ezeket a határokat helyenként sajnos jócskán áthágja. Meglátásom szerint az ismétlések olykor dagályossá válnak a szövegben, kivált a különösebb funkció nélküliek. Pl. a „Hajnal fantázianévre keresztelt, lókörömszagú, a proletariátus legkedveltebb márkájaként számon tartott, olcsó, de ütősen erős cigaretta” litániája nem annyira erős poén, hogy oldalanként le kellene írni, s talán a kavicsról meg a filozofálásról szóló, fentebb idézett lírai részlet sem érdemelne ennyire kitüntetett figyelmet. Továbbá a bosszantó szerkesztési figyelmetlenségek (pl. szóismétlődések), a mindenütt hemzsegő helyesírási hibák és elütések sokat rontanak az olvasó élményén; még ha egy lezser nyelvezetű, kapkodós prózát olvasunk is, az efféle pontatlanságok zavaróak, amikor el szeretnénk merülni a felejteni nem tudás gyönyörűségébe és szomorúságába. Ha ennek ellenére is sikerül, hát azért, mert ezt a nyughatatlan anyagot egy sajátos és szuggesztív nyelven alkotó költő gyúrta egybe rendhagyó, egyedi ízű prózává. (Szászi Zoltán: A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága. Gépesített kisremény. Plectrum, Fülek, 2009.) Szalay Zoltán Velencei karnevál (részlet)
